2019. június 13. 10:00

Bizonyára megakadt már a szemük a Népligettel szemben az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum épületén: ragyogó, szecessziós középület! De rácsodálkozhattak a terézvárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumra vagy a Városligeti fasor egyik csodaszép villájára is. Lechner Ödön művének tartják a legtöbben őket, pedig nem ő tervezte, hanem a méltatlanul ismeretlen Kőrössy Albert Kálmán.

Nagyon kivételes lehetőségek, és aztán nagyon nehéz sors is jutott annak a generációnak, amely az 1870-es, 1880-as években született Magyarországon. A dualizmus felívelő, gyarapodó korszakába nőhettek bele, szédületes gazdasági, technológiai és társadalmi fejlődés tanúi voltak – és aztán ők harcolták végig előbb az I. világháborút, és élték meg sokan még a második borzalmait, sőt, a kommunizmust is.  Így volt ez Kőrössy Albert Kálmánnal is, aki éppen 150 éve, 1969. június 18-án született. 

Apja, Neumann Miksa, befolyásos zsidó értelmiségi volt, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatósági tagja, később a budapesti Áru- és Értéktőzsde alelnöke. Egyik meghatározó személyisége annak az asszimilálódó közösségnek, amely nagymértékben hozzájárult az ország gazdasági felvirágoztatásához. Történetük tipikusnak mondható: Neumannról először Kőrösire magyarosítottak, majd utóbb nemesi rangot is kapva királyhalmi Kőrössy vált belőlük. Az apa még halála előtt katolizált, fia is római katolikusként élt. 

A szecesszió vonzásában: a Sonnenberg-ház a Munkácsy Mihály utcában (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Kőrössy egyik legismertebb műve, a Tisztviselőtelepi Gimnázium a két világháború között, ma Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum

(Forrás: Fortepan)


A kor legjobb iskoláit járta ki a fiatal Albert, és természetesen nem csak Magyarországon tanult, hanem megjárta Münchent és Párizst is: ez így volt rendjén. Friss diplomásként pedig kiváló mesterek mellé került: első lépéseit Hauszmann Alajos terelgette, majd Sebestyén Artúrral társult. Egyszóval egyik tagja lett annak az építészgenerációnak, amely megalkotta Budapest ma is álló ikonikus épületeinek a zömét. 

Kőrössy neve mégsem cseng ismerősen még az építészettel foglalkozók körében sem. Monográfiája nincs, igaz, évek óta foglalkozik életművével Baldavári Eszter művészettörténész. Hamarosan kiállítás is megemlékezik róla: június 14-én nyílik a Városligeti fasorban álló csodálatos Ráth György Villában a „Díszítőérzékkel átszőtt tudás” című tárlat. (Június 19-én, a szecesszió világnapjához kapcsolódó rendezvényen pedig a kurátor tárlatvezetést is tart.)

 

Magyaros formanyelv

 

A két világháború között megjelent egyik lexikonban így írnak Kőrössyről: „1893-ban hosszabb időn át Hauszmann Alajos műegyetemi tanár tervező irodájában, az Magyar Királyi Kúria és a New York Biztositó Társulat épülő palotáin dolgozott. 1895-ben önálló tervező irodát nyitott. 1904-től kezdődőleg éveken át közösen munkálkodott Lechner Ödön mesterrel és azóta is a magyaros stílusú törekvéseket iparkodik építkezéseinél fejleszteni és ilyen irányban kerültek kivitelre főbb munkái”.

Műépítészként valóban nagy utat tett meg: a historizáló neoreneszánsz, neobarokk felől indulva jutott el a szecesszióhoz és különösen Lechner Ödönhöz, aki óriási hatást gyakorolt rá. Amit közösen kerestek, az a magyar formanyelv volt – az, hogy mitől lesz egy épület sajátosan és karakteresen nemzeti jellegű. Lechner ezt egyrészt a keleti építészeti gyökerekben, másrészt a magyar díszítőművészetben találta meg. Kőrössyt ez utóbbi különösen is izgatta, gazdagon alkalmazta a homlokzati ornamentikát és voltak iparművészeti próbálkozásai is, például csillárokat, bútorokat is tervezett. 

Játék a homlokzattal: a Kölcsey Ferenc Gimnázium épülete (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Finom részletek: valamikor ilyen magyaros díszítőfestése volt a gimnázium belső tereinek, de figyelemre méltó a mennyezet ornamentikája is (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)


Lechnerrel a mai Március 15. téren egykor állt, a II. világháború után lebontott Osztálysorsjáték-palota révén került kapcsolatba 1899-ben. Ugyanekkor kezdte el építeni saját villáját is a Városligeti fasorban: ezt ma, csodálatos gonddal felújított formájában, eredeti, ragyogó szépségében meg is csodálhatjuk a 47-es szám alatt, immáron Kőrössy-villa néven. E ház finom részletei, nyugtalan, de mégis kecses vonalvezetése, nemes anyaghasználata egy fantasztikus kor tanúja. Egy értékteremtő koré, amely mert nyitni az újdonságok felé is, úgy, hogy közben büszke volt gyökereire, magyarságára is egyúttal. Egy, zömében egyébként egyáltalán nem magyar származású generáció életérzése tükröződik rajta – párhuzamait megtalálhatjuk Budapesten, Temesvárott, Nagyváradon és az ország más fejlődő városaiban is. 

Az idősödő, kissé partvonalra került mester, Lechner Ödön és a fiatal, feltörekvő Kőrössy 1905-ben együtt pályáztak a Kultuszminisztérium új épületére. Ez lett volna a „mintaprojektje” a Lechner által megálmodott magyaros stílusnak: azt próbálták megmutatni, miként lehet úgy nemzeti ízt adni egy épületnek, hogy az közben funkcionálisan is tökéletes legyen. A pályázaton II. helyezést értek el, de aztán sajnos az egész építkezésből nem lett semmi az I. világháború miatt.

Lechner-i utánérzések: a Kölcsey Ferenc Gimnázium kerítése (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Lechner-i utánérzések: a Kölcsey ferenc Gimnázium belső tere (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)


Lechner hatását Kőrössy művészetére leginkább a Munkácsy Mihály utcában ma is álló Kölcsey Ferenc Gimnázium épülete mutatja, melyet 1906-ban kezdtek el építeni. A nemzeti formanyelv itt is tetten érhető a kerítésen, a homlokzat kialakításán, de még a belsőépítészetben is. Népies motívumok köszönnel vissza a falakról, a szekrényekről, de még arról a két különleges, lehúzható tábláról is, melyet sikerült eredeti formájában megőrizni és helyreállítani.

A gimnázium ma is különös gondot fordít ennek az építészeti hagyománynak az ápolására, bemutatására – májusban egész napos program során járhatták be a diákok az épület minden zegét-zugát, és a földszinten egy stílusos tabló is megemlékezik Kőrössy Albert munkásságáról. De ami a szép megoldásokon túl a legfontosabb: az épület tökéletes betölti azt a szerepet ma is, amelyre több, mint 110 éve épült!

Kőrössy másik neves iskolaépületében, a Könyves Kálmán úti egykori tisztviselőtelepi főgimnáziumban (1921-től Széchenyi István Gimnázium) viszont csak másfél évitizedig folyt oktatás, hisz az 1924-től hosszú évtizedekig a Néprajzi Múzeumnak adott aztán otthont. Az épületet Tündérpalotaként is szokták emlegetni kecses megjelenése miatt. Hatalmas közösségi terei, gyönyörű díszítőfestése a 2016-ra befejeződött felújítás nyomán ma újra régi fényében megcsodálható. 

 

Az igazán nagy építészeket jellemzi, hogy épületeik minden részlete harmóniában van egymással (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A Kőrössy-villa gyönyörűen felújított épülete a Városligeti fasorban, előtérben Medgyessy Ferenc Táncosnő című szobra (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)


Kőrössy Albert egy nagy, nehéz sorsú generáció tagja volt. Pályáját megtörte az I. világháború, és bár utána sem távolodott el az építészettől, hasonló csodás épületekkel már nem gazdagított a fővárost. Meg- és túlélte a vészkorszakot, a második világháborút is, majd azt is, hogy idős emberként 1951-ben őt is kitelepítették családjával együtt mint osztályidegent. Budapest gyönyörű, magyaros formanyelvet kereső és megvalósító épületeinek tervezője többet már nem is térhetett vissza Budapestre: 1955-ben Érden halt meg.  

Nyitókép: A Kőrössy-villa a Városligeti fasorban (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

vissza a teljes nézetre