Írta: Putz Orsolya

2020. május 28. 10:00

Az anekdotikus elbeszélő próza mestere élete során kétszer költözött a magyar fővárosba, hogy szerencsét próbáljon. Először írói szárnypróbálgatása kezdetén, 1873-ban, ám az ezt követő öt év csak elutasítást, nyomort, nélkülözést hozott számára. Annál hatalmasabban robbant be az irodalmi életbe, amikor rövid szegedi kitérő után 1880-ban visszaköltözött Budapestre. Jókai Mór mellett ő volt a kor másik legnépszerűbb írója. Privát életének helyszínei: a Dohány utca és a Lónyay utca.

Május 28-án, azaz éppen ma 110 éve, hogy váratlanul elhunyt Mikszáth Kálmán, író, újságíró, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, számos irodalmi, közéleti társaság megbecsült személyisége. A már saját korában is nagy népszerűségnek örvendő író-publicista anekdotikus írásmódjával és egyéni elbeszélő stílusával vívta ki az olvasók elismerését. Már életében legendává vált, olyannyira népszerű volt, hogy írói munkásságának 40. évfordulójára egy egész esztendeig tartó ünnepségsorozatot szerveztek. Ennek során Szent István renddel ismerte el tevékenységét I. Ferenc József magyar király, s a tiszteletére Mikszáthfalvának nevezték át szülőfaluját, Szklabonyát.

De milyen utat tett meg az ízig-vérig palóc író a sikerig? Cikkünkből megismerhetik a csínytevő, a nyomorgó, a kitartó, az elismert és a hűséges Mikszáthot.

Családi legendák

Édesanyjának, Veress Máriának egy jövendőmondó asszony azt jósolta, hogy fia fog születni, aki a Révész-funduson látja meg a napvilágot, és mikor felnő, nagy ember válik belőle. A jóslat beigazolódott. Az asszony halaszthatatlan ügyben 1846. január 13-án útra kelt, de az utazást néhány nap múlva meg kellett szakítania. Ekkor, 1846. január 16-án született meg Mikszáth Kálmán a Gömör vármegyei Pelsőcön, a Révész-portán. Az utókor azonban úgy tartja számon, hogy az egyik legnagyobb magyar író, publicista Szklabonyán, a családi birtokon látta meg a napvilágot.

Az író portéja Benczúr Gyula festményén (1910) (Forrás: Wikipedia)

Nemcsak az író születésének körülményeit övezik apró bizonytalanságok, hanem a származását is. Mikszáth a saját családfáját egészen Apafi Mihály erdélyi vajdáig vezette vissza – hogy bizonyítsa a nemesi ősöket –, és azt állította, hogy a család Csoltóhoz kötődik, amit a vezetéknév előtt használt kiscsoltói előnév is igazol. Kortársa, Simon János, Nógrád vármegye levéltárosa azonban levéltári adatokra hivatkozva bebizonyította, hogy a Mikszáth család nem nemesi származású. Emellett arra a tényre is felhívta a figyelmet, hogy Csoltó Gömörben és nem Nógrád vármegyében található.

A Mikszáth Kálmánról elnevezett tér a VIII. kerületben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az író domborműves emléktáblája a Mikszáth Kálmán téren (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Mikszáth Kálmán édesapja, Mikszáth János valójában kisnemes volt, aki mészárszéket és kocsmát üzemeltetett Szklabonyán. Jó kedélyű, nagy tekintélyű embernek tartották, akinek nemcsak a falubeliek kérték ki a véleményét, hanem még a környékről is jártak hozzá tanácsért. A visszaemlékezések szerint az ifjú Mikszáth szakasztott az apja volt, mind a természetét, mind a megjelenését illetően. Gyöngyösy László, aki a Pesti Estnél dolgozott együtt Mikszáthtal, és irodalomtörténészként könyvet írt róla halála után egy évvel, így festi le az írót az  1911-ben megjelent kötetben:

„Kerek, piros, elszélesedő arcz, hízásra haj­landó, zömök termet. Éppenséggel nem olyan eszményi alak, a milyennek a nagy írót szokták képzelni. De fekete harcsa bajusza végén olykor­olykor kivillant a dévaj, évődő mosolygás, sötét’ apró szemével mindég kutatott, szinte átfúrta véle az embert. Testmozgása lassú, járása ődöngő. Hosszúszárú selmeczi pipájával elterpeszkedve ül az íróasztalnál, bal kezében a pipa, onnan füs­töl, míg jobbja apró, szinte olvashatatlan betűket ró a papirosra, inkább egy falusi jegyezgető, kis úr féle, mint a hires író alakja.”

Ártatlan és veszélyes csínytevések

Az ifjú Mikszáth nagy mókamester hírében állt. A Rimaszombaton és Selmecbányán töltött diákévek alatt egymást érték diákcsínyei, amelyeket még felnőttkorában is szívesen mesélt barátainak. Az egyik ilyen színes történet szerint Mikszáthot tanította egy természettudós professzor, aki rajongva gyűjtötte a megkövesedett gombafajokat. Ezzel tisztában volt a kiskamasz Mikszáth, aki gondolt egyet, és kenyérből galacsint gyúrt, kilapította majd addig szárította a szekrény tetején, hogy meglepte a penész. Ekkor lelkesen megmutatta tanárának az értékes leletet. A boldog gombavadász mit sem sejtett az átverésről.

Az egykori Hotel Garni a Képíró utca 9. szám alatt, itt szállt meg többször az író (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Mikszáthot tréfálkozó kedve később sem hagyta el. Pesti jogi tanulmányait félbehagyta és 1870-ben Mauks Mátyás balassagyarmati főszolgabírónál kezdett el dolgozni esküdtként. Mikszáth hamar bejáratos lett a főszolgabíró házába és megismerkedett a lányaival, Ilonával és Nelkával. Egyik alkalommal, amikor előkészítette Mauks Mátyás számára az aláírandó dokumentumokat, egy rövid írást is az akták közé csempészett, amelyen ez állt: „Én, alulírott, szavamat adom, hogy Ilonka leányomat egy éven belül Mikszáth Kálmánhoz adom feleségül”.

A nagy tréfacsinálónak azonban nem volt szerencséje, ugyanis a főszolgabíró nem írta alá mechanikusan a nyilatkozatot. A rendhagyó lánykérésre azt válaszolta, hogy az aktát megfellebbezi a királyi táblához. Mikszáth úgy értelmezte, hogy visszautasították, így távozott a Mauks-házból. A történtek után többé nem akart a főnöke szeme elé kerülni, ezért felmondott.

Titkos levelek

Az állásáról ugyan lemondott, de a lány szívéről nem. Budapesten próbált egzisztenciát teremteni, ahol az írás mellett újságírói munkát vállalt. Többek között az Igazmondó, Szabad Egyház, Fővárosi Lapok és a Borsszem Jankó közölte írásait. A szülők tiltása ellenére titokban levelezett szerelmével, akinek őszintén megvallotta anyagi helyzete kilátástalanságát. 1873 márciusában kelt levelében azt írja a lánynak, hogy bárcsak ne szerettek volna egymásba. Azt kívánja, hogy Ilonka bárcsak elvett volna egy falusi földesurat, ő pedig egy pesti városi lányt. Majd így folytatja az eszmefuttatást:

„Azonban, mint mondom, ez nem így van történőbe, mégpedig annyira nem így van, hogy ha mostani gondolkozásom mellett megkínálnának a világ legszebb és leggazdagabb herceg-asszonyával, még az sem kellene. Meglehet, hogy egy fél év múlva már én sem gondolkodom így. De most így gondolkozom. És az nagy szerencsétlenség. Nem azért, mert elszalasztom a nem létező hercegasszonyt, hanem azért, mert az eszemnek a fele mindig magánál van: először, írni nem tudok, eszmeköröm mindig magával foglalkozik, olyan vagyok, mint a másüvé átültetett fa, megszokni nem bírok ide, mindig úgy látszik, hogy én nem vagyok itt otthon. Egyszóval annak dacára is, hogy itt igen jól mulatok, tulajdonképpen boldog mégsem vagyok.”

A szerelmesek egészen addig így évődtek, amíg 1873 nyarán Ilona Budára nem utazott egy családi rokonhoz. Mikszáthnak sem kellett több, szerelme után ment, és titokban, a szülők beleegyezése nélkül, feleségül vette. Az esküvőt a Kerepesi úti (ma Rákóczi út) szlovák evangélikus templomban tartották (ma az ún. Luther-ház belső udvarán látható), eskető lelkész Bachát Dániel volt. Az ifjú pár Budapesten maradt, itt próbált megélni. Mikszáth sorra kereste föl az irodalmi köröket és kötött barátságokat neves írókkal.

 

Mikszáth 1886-ban a Dohány utca 28. szám alatti házba költözött, ahol négy évig lakott a családjával (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Emléktábla a Dohány utcai ház falán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A kollégák szívélyesen fogadták a palóc tollforgatót, bár a háta mögött kinevették, amiért az irodalomból akart megélni. Hamarosan kiderült, hogy nekik volt igazuk. Mikszáth ugyanis nem tudta az írásból eltartani magát és feleségét, olyannyira nem, hogy nyomorogva éltek. A nélkülöző párnak a dühös após, Mauks Mátyás semmilyen anyagi segítséget nem nyújtott, még akkor sem, amikor Ilona megbetegedett a mostoha körülmények között. Egy év elteltével az író azt javasolta, hogy váljanak el, mert képtelen volt nézni, ahogy az asszony egészsége tönkremegy. Mikszáthné hallani sem akart az ötletről, de betegsége miatt 1875-ben mégis visszaköltözött Nógrádba. Három évvel később törvényesen is elváltak.

A fordulat

Mikszáthot elkeserítette, hogy sem szépíróként, sem publicistaként nem ismerik el tehetségét, ezért búcsút intett írói ábrándjai helyszínének, Budapestnek és Szegedre költözött, ahol a Szegedi Napló munkatársa lett. Ő tudósította a nagyközönséget a szegedi árvízről. 1881-ig maradt az alföldi városban, majd ismét a fővárosba költözött. A Pesti Hírlapban kezdett publikálni. Írásaiban gyakran örökítette meg a budapesti mindennapokat: a Sugárúton című cikkét például így kezdi:

„Egy darab Kairó Budapest kellős közepén. Sehol annyi lárma, annyi zaj, mint itt. A konzervativizmus a legerősebb érzés az embereknél. Akik emlékeznek valaha a Két szerecsen és a Könyök utca tájékára, hol reggeltől estig szólt a dob, a réztányér, ordítozott a handlé s harsogott a verkli, s akik azt remélték, hogy amint arra épül a fényes paloták végtelen sora, egyszerre beköltözik oda a méltóságos hallgatagság és az arisztokratikus csend, azok ugyan nagyon csalódtak, mert az már egészen a helyhez van kötve, hogy a verklis, a komédiás, a handlé hol érezze magát a legjobban.”

A Pesti Hírlap szerkesztősége a Nádor utcában volt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Egyedi hangvételű cikkeivel és karcolataival fokozatosan lopta be magát az olvasók szívébe. Növekvő népszerűségét az is bizonyítja, hogy még ebben az évben a Petőfi Társaság, majd egy évvel később a Kisfaludy Társaság tagjává választották. Az első igazán népszerű elbeszéléskötete, a Tót atyafiak is a visszatérés évében jelent meg. Tizenöt év telt el a legelső szárnypróbálgatása (amikor az Igazmondó című hetilapban megjelent az első írása) és aközött, hogy befutott író lett.

A Grand Hotel Hungária az 1880-as években, itt többször megszállt az író. Az épülettől balra az Első Magyar Általános Biztosító Társaság székháza látható, jobbra a Bristol, Klösz György felvétele (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára)

Különös házasság

Miután Mikszáth látta, hogy meg tud élni az írásból, úgy döntött, ideje ismét megkérni annak a nőnek a kezét, aki kitartott mellette a nehéz időkben is. 1882 februári levelében ezt írja Mauks Ilonának:

„Ön megosztotta rossz sorsomat, a legrosszabbját magam szenvedtem át, a jobb sorsomat szívesen megosztom ismét... Nem tudom, szeretem-e még, de azt ígérem, hogy meg fogom mindig becsülni. Ha pedig már elkéstem volna, ha ön már férjhez ment, örülök rajta, ha boldog, vagy ha bármely okból nem teszi le többé sorsát annak a kezébe, aki már egyszer olyan rosszul bánt azzal, önhibája nélkül, én ez ellen nem zúgolódom. Mert nem a szerelem beszél többé belőlem (bár meglehet, ha látnám, lángra lobbanna), hanem a becsület.”

Mikszáth Kálmán felesége, Mauks Ilona Mayler Ede festményén (Forrás: Wikipedia)

Ilona nyolc nehéz, külön töltött év után megint igent mondott neki. Odaadó hitvesével egészen az író haláláig boldog, békés családi életet éltek. Első házasságukból egy, második házasságukból három fiuk született. Az immár jómódban élő család 1886-ban a Dohány utcába költözött, ahol négy évig laktak. Innen a Lónyay utcába költöztek, ugyanis János fiuk halála után nem tudtak tovább maradni abban a lakásban, ahol a kisfiú négyéves koráig éltek.

Mikszáth és felesége a Lónyay utca 13. alá költözött kisfiuk halála után (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A családi tragédiát leszámítva Mikszáth boldogságát semmi sem árnyékolta be. 1887-ben országgyűlési képviselővé választották, majd a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, később a Budapesti Újságírók Egyesületének elnökévé nevezték ki. 1909-ben a Kisfaludy Társaság döntést hozott Mikszáth negyven éves írói jubileumának megünnepléséről. Az egy éven át tartó programsorozat részeként Ferenc József király Szent István-renddel tüntette ki Mikszáthot, a budapesti tudományegyetem filozófiai doktori címet adományozott neki, illetve tiszteletére szülőfaluját, Szklabonyát Mikszáthfalvának nevezték el.

„Hogy mindent elért, mutatja fővárosi jubi­leuma alkalmából mondott kijelentése: »És lássa­nak most egy igazán boldog embert bennem.« Halálos ágyán is látható megelégültséggel néze­gette azt a kis keresztet, a mit a király küldött neki. »Ez igazán szép és nagy megtiszteltetés« mondogatta nagy örömmel” – írta róla a már említett Gyöngyösy László irpodalomtörténész.

A máramarosszigeti választókerületben tett kortesútja során megbetegedett és a jubileumi főünnepség után tizenkét nappal, 1910. május 28-án váratlanul tüdőgyulladásban elhunyt. Özvegye fordulatokban gazdag visszaemlékezéseiben örökítette meg a magánember Mikszáth alakját. A kitűnő írónak bizonyuló Mikszáthné Mauks Ilona bensőséges hangvételű írásaiban bepillantást enged a Mikszáth család életébe és a Mikszáth-írások keletkezésének történetébe.

Mikszáth Kálmán sírja a Fiumei úti temetőben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nyitókép: Az író szobra a VIII. kerületi Mikszáth Kálmán téren (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó