Írta: Domonkos Csaba

2020. március 22. 15:00

Budapest vízben gazdag város. A Duna mellett számos forrás található a főváros területén, amelyek között nagyon sok a gyógyvíz. Ez már évszázadok óta így van. A víz világnapján cikkünkben jártuk körbe a legszebb fürdőinket, ha már a járványügyi veszélyhelyzet miatt a valóságban ezt nem tehetjük meg.

A budai gyógyvizeket már a törökök is kihasználták, számos fürdőt építettek, amelyek közül több napjainkig is megmaradt. A víz világnapján, március 22-én tegyünk egy virtuális sétát a fővárosi fürdőkben – merthogy a valóságban ezt nem tehetjük ezt meg: a világjárvány miatt zárva vannak.

A főváros területén 118 termálforrásról tudunk. Ezek naponta 70 millió liter vizet adnak. Akkor kezdjük úgy, ahogy egy múlttal foglalkozó történetnek kezdődnie kell: már a rómaiak idejében... 

Aquincumban a rómaiak 18 fürdőjét tárták fel a régészek. Az a kultúra, amelyben a közélet jórészt a nyilvános füdőkben zajlott, természetes, hogy kihasználta e hely adottságait. A klasszikus magyar középkorban, azaz a török hódoltság előttről is vannak adatok, hogy alkalmazták gyógyítás céljára a forrásokat. 

A fürdőkultúra felvirágzása a török korban következett be, Buda az Oszmán Birodalom második legfontosabb fürdővárosa lett. A Király, a Rudas és a Rác fürdő a mai napig árulkodik a törökök fürdőszenvedélyéről. 

A Rácz fürdő az 1890-es években (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest képarchívum)

A Rác fürdő 2014-ben (Forrás: Halász Csilla–Őrfi József–Viczián Zsófia: Ybl összes című kötet, Timár Sára felvétele)

A fürdő belülről 2014-ben (Forrás: Halász Csilla–Őrfi József–Viczián Zsófia: Ybl összes című kötet, Timár Sára felvétele)

Buda visszafoglalása után a fürdők itt maradtak, és egészen a XIX. század közepéig szerény körülmények között is működtek. Buda legészakibb, egyben legnagyobb és legszebb török fürdője a Veli bej fürdő, Szokollu Musztafa pasa parancsára épült meg 1575-re. A fürdő vizét 1804-ben bevizsgálták, és hivatalosan is gyógyhatásúnak nyilvánították.

Az akkori tulajdonos, Marczibányi István gróf felújította a romos épületet, és azt 1806-ban az Irgalmasrendnek adományozta, azzal a feltétellel, hogy a fürdőből származó tiszta bevételt a vagyontalan betegek ápolására fordítják. A szerzetesrend bérlőknek adta ki a fürdőt. A XIX. században a török fürdőt is magában foglaló Császár fürdő volt a legelegánsabb, ezt az 1840-es években éptette ki romantikus stílusban Hild József.

 Az 1970-es évekbeli fejlesztések hatására sok épületrészt lebontottak, a török kori rész teljesen körbeépült, egy évtizedre be is zárt, ezért e fürdő szinte teljesen kikopott a köztudatból. Az Irgalmasrend, amelytől 1950-ben elvették a fürdőt, 2000-ben kapta vissza az ingatlant, és nagyszabású helyreálltásba kezdett, amely egybekapcsolódott a Budapesti Történeti Múzeum régészeinek feltárási munkáival.  

A Lukács fürdő (Fotó: lukacsfurdo.hu)

A mellette lévő Szent Lukács fürdő vizét ezzel szemben nagyon sokáig nem használták, itt malom működött, a tulajdonos, a kincstár nem igazán törődött vele. 1884-ben került magánkézbe, és fejlesztése ekkor indult meg. 

A török kori fürdők között a Király fürdő a kakukktojás, ugyanis nem rendelkezik saját termálvíz forrással. A fürdőt azért építették a törökök, hogy Buda ostroma idején is legyen hol fürdeniük, ugyanis e terület a külső várfalakon belül volt. 

A Király fürdő 1958-ban (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)

A Király fürdőnek saját termálforrása nem volt, így kakukktojás volt Buda török kori fürdői között (Fotó: kiralyfurdo.hu)

A Rác fürdőt sokáig Mátyás korabelinek vélték, sőt korábbi alapítást is feltételeztek, de valójában azt is a törökök hozták létre. Buda visszafoglalását sérülések nélkül vészelte át az épület, amelyet a XVIII. században építettek át. A fürdő 1860-ban került Heinrich Nepomuk János tulajdonába, aki Ybl Miklóst kérte fel a fürdő teljes átalakítására.

1870-re el is készült az új, eredetileg három szintes romantikus stílusú épület, amely a II. világháborúban jelentős károkat szenvedett, és csak az 1960-as évekre állították helyre. Sajnos a fürdő ma – a veszélyhelyzettől eltekintve sem – látogatható, mert bár 2010-re, nagyrészt Ybl eredeti tervei szerint felújították, és mellé egy szálloda is épült, egy elhúzódó jogi vita miatt még mindig zárva van. 

A Gellérthegy alatti Rudas fürdő helyzete különleges, a hegy és a Duna közé beszorulva várja a vendégeket évszázadok óta. E helyen már jóval a törökök előtt volt fürdő, a források 1292-ben megemlítik az itteni gyógyvizet. Régészeti feltárások is igazolták, hogy itt már az Anjou-korban volt fürdőmedence. 

A Rudas fürdő medencéje 1940-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 24127) 

A Rudas fürdő napjainkban (Fotó: rudasfurdo.hu)

A törökök 1572-ben egy impozáns fürdőépületet emeltek ide, amelyet zöld oszlopos fürdőnek neveztek, mert a kupolát tartó nyolc oszlop közül az egyik zöld volt. A török hódoltság után, 1703-ban Buda városa kapta meg a fürdőt. Az épületet többször bővítették, bontották, felújították, legutóbb 2012-ben. 

A mai Gellért szálló helyén működött a Sáros fürdő, amely a szegények fürdője volt, de egyéb szolgáltatásairól, azaz a prostituáltakról is hírhedté vált. A népnyelv a „Szüzek fürdőjének” hívta, a legenda szerint azért, mert a női rész deszkakerítésén számos luk volt, ahol a férfiak leskelődtek. Ez tudott dolog volt, így e fürdőt csak olyan hölgyek látogatták, akiket ez nem zavart.

A Sáros fürdő Klösz György 1894-es fotóján (Fotó: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.129)

Még korábban, az Árpád korban itt járványos betegeket gyógyító fürdő működött. A török korban messze földről jöttek e fürdőbe a gyógyulni vágyók, ugyanis úgy vélték, nyolcféle betegséget is gyógyít. A Sáros fürdő átépítéséről 1908-ban döntöttek, a hatalmas, elegáns Gellért szálloda és a csodálatos Gellért fürdő 1918-ra készült el, és akkor Európa egyik legkorszerűbb fürdője volt. 

A Gellért fürdő beltéri medencéje (Fotó: gellerfudo.hu)

A Gellért fürdő csarnoka (Fotó: gellerfudo.hu)

A Bartók Béla út legutóbbi felújításakor, 2003-ban egy kis pavilont építettek a szálloda elé, a pesti népnyelvben tojástartónak hívott épület egy olyan Zsolnay-kút, amely Buda 8 hőforrását szimbolizálja. 

A Forráskút a 2003-as átadása után (Fotó: Domonkos Csaba) 


Budapestnek azonban nem csak török kori fürdői vannak. A XIX. század során sok helyen tört fel gyógyvíz, vagy azért, mert keresték, vagy egészen más okból. 

Kelenföldön, a mai Szent Imre Kórház helyén eredetileg egy elegáns gyógyfürdő volt, az Erzsébet gyógyfürdő. Akkoriban ez a terület egy Schleisz György nevű gazdálkodóé volt. Ő 1852-ben kutat ásott a zöldséges kertje műveléséhez, ám keserű, sós vízre bukkant. Nem esett kétségbe, felkérte Unger Ferenc gyógyszerészt, hogy vizsgálja be a vizet, amiről kiderült, hogy gyógyvíz.

Az erre épült Erzsébet fürdő hamar népszerű lett, 20 évvel később már egy 40 kádas fürdőlétesítmény állt itt. 1881-ben, egy tulajdonosváltást követően Ybl Miklós tervei alapján kibővítették a fürdőépületet, ami a II. világháborút sajnos már nem vészelte át. A háború után itt kórház létesült, a mai Szent Imre Kórház, amelynek telkén a kút a mai napig megvan. 

Fürdőzők 1930-ban az Erzsébet Sósfürdőnél ( Fotó: Fortepan/Képszám: 95405)


Azonban nem minden gyógyvízforrást hasznosítottak fürdőként. Jó példa erre a kelenföldi keserűvíz. Az itteni forrásokat 1862-ben fedezték fel, szintén teljesen véletlenül. Egy Bayer József nevű gazda ugyanis 1862-ben szintén kutat akart ásni a telkén. A feltörő víz keserű volt. Ezt elpanaszolta egy posztókerekedőnek, név szerint Saxlehner Andrásnak, aki viszont lehetőséget látott a dologban. A vizet bevizsgáltatta, és megvásárolta a területet. Az I. világháborúig már 140 kútból, 350 alkalmazott közreműködésével 15 országba szállították a Hunyadi keserűvizet. 

A Városligetben és a Margitszigeten Zsigmondy Vilmos végzett fúrásokat. A Széchenyi fürdő kútja 970 méter mély, ezt Zsigmondy cége fúrta ki 1868 és 1878 között. A vízforrásra előbb egy ivócsarnok épült 1881-ben, majd 1884-ben egy kútház, Ybl tervei szerint. (Az épület ma is megvan, de nem itt áll, azt a Hősök tere építésekor lebontották, és „újrahasznosították”, ez a Széchenyi-hegyi kilátó.) A kút vizére alapozott hatalmas, impozáns Széchenyi fürdőt 1913-ban nyitották meg.

A Széchenyi Gyógyfürdő 1913-ban (Fotó: Fortepan)

A Széchenyi fürdő napjainkban (Fotó: szechenyifurdo.hu)

Ma Budapest turizmusában jelentős szerepet játszanak a fürdők, nemcsak a Gellért szálloda épült egy termálforrásra, hanem a margit-szigeti termálszálloda is. A Margitszigeten is Zsigmondy Vilmos talált termálvizet 1867-1868-ban, és itt nyílt meg 1870-ben az Ybl Miklós tervezte fürdőépület, amelyet a II. világháborús pusztítás után már nem állítottak helyre, hanem 1958-ban, az árvíz után lebontottak. Helyén épült fel a mostani modern szálloda. 

Az Ybl Miklós által épített Margit fürdő (Fotó: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.090)


Budapest területén a XX. században még több más strand és gyógyfürdő is épült, a Dandár utcai fürdőt eredetileg tisztasági fürdőnek szánták 1930-ban, de 1978 óta ez is gyúgyfürdő. A strandok között a Dagály fürdő még gyógyfürdő, mégpedig azért, mert az 1948-ban megnyitott strandra 1970-ben a Széchenyi fürdő vizét vezették át.

A Palatinus strandfürdő bejárata (Fotó: pestbuda.hu)

Ezeken kívül még 7 gyógyvizes strandfürdő található Budapest területén, a Csepeli Strandfürdő, a Csillaghegyi Strandfürdő és Uszoda, a Palatinus Strandfürdő, a Paskál Strandfürdő, a Pesterzsébeti Gyógy- és Strandfürdő, a Pünkösdfürdői Strand és a Római Strandfürdő, illetve a ma már nem üzemelő, 1974-ben átadott Újpesti Gyógyfürdő.

Nyitókép: A Gellért fürdő kinti medencéje (Fotó: gellerfudo.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó