2020. január 4. 09:00

Budapest kialakulása hosszú folyamat eredménye volt. Az egyesítéssel, amelyet a reformkorban sokan szorgalmaztak, köztük Széchenyi István, megpróbálkozott 1849-ben a forradalom kormánya is, majd a levert szabadságharc után részlegesen az abszolutista hatalom, Buda és Óbuda összevonásával.

Írta: Domonkos Csaba

Buda és Pest városok története szorosan összekapcsolódott Óbuda történetével is. A három város a XIX. század első felében forrt egybe, egy közös testvér-fővárossá. Már azelőtt így tekintettek e három városra az emberek, mielőtt hivatalosan is megtörtént volna az egyesítés.

Buda volt az ország hivatalos fővárosa a XIX. század első felében, annak ellenére, hogy az Országgyűlés Pozsonyban ülésezett, a király pedig Bécsben székelt. (A 12 pont egyik követelése is az volt, hogy az Országgyűlés költözzön Budára.) Pest növekedett a legdinamikusabban, ez volt a kereskedelem és a lassan megjelenő ipar központja, mg Óbuda önálló mezőváros volt.  

A Szemere-kormány 1849 nyarán hozott rendelete, amely egy várossá forrasztotta Budát, Pestet és Óbudát, pár hétig élt, a forradalom leverése után a megszálló osztrák hatóságok e döntést semmisnek tekintették. 

Báró Julius Jacob von Haynau (fotó: Wikipédia)

Világos után a birodalomban az 1849-ben bevezetett olmützi alkotmány rendelkezései váltak irányadóvá. Magyarország annyiban azonban különbözött, hogy itt katonai kormányzás volt érvényben, amely a „jogeljátszás elméletére” alapult, és a „lázadó”, meghódított ország elnyomása, megbüntetése volt a cél.

Ennek részeként a korábban önkormányzattal rendelkező városok, szabad királyi vagy mezővárosok központi irányítás alá kerültek, a városokat a katonai körzetparancsnokok és a polgári kerületi főbiztosok kormányozták.

A polgármester kinevezése a császári megszálló hadsereg főparancsnoka, Haynau és a császári biztos Geringer Károly jogkörébe került. (Bécsben egységes osztrák birodalomban gondolkodtak, ezért Magyarországot 1850 őszétől mesterséges, központilag kormányozott körzetekre osztották.)

Buda és a távolban Óbuda 1853-ban (Fotó: Wikipedia) 


Pesten, Budán és Óbudán a választott testületek helyett az irányítási, igazgatási feladatokat a kerületi főispán által kijelölt községtanács látta el. Budát és Óbudát e rend szerint közigazgatásilag összevonták. 1849. november 8-án politikai, december 19-én pedig közigazgatási szempontból egyesítette a két várost, ez 1850. január 1-jén lépett életbe. A kor szinte egyetlen újságja, a Hölgyfutár 1849. november 16-án lakonikusan közölte a döntést: 

„Óbuda ezentúl Budához fog tartozni, és ez igen helyes, mert eddig sem igen volt a kettő közt lényeges különbség.”

Nem sokkal később, január 8-án, már a közigazgatásilag egyesített két városról az alábbit jegyzi meg az említett újság: 

„Óbudán voltunk, már csakugyan látszik rajta, hogy összekelt Buda várával, mert ott is olly szép a rendetlenség, sötét utcák, hó halmazok, jégrakások, harapós kutyák, félmeztelen koldusok; valóban, teljes egyenlőség.”

A bécsi kormányzat nem állt meg itt, 1850. november 13-án továbbléptek, Pestet és Budát közigazgatásilag egyesítették, majd 1853. február 26-án a fogyasztási adóvonal megállapításával a három várost közös pénzügy-igazgatási egységként határozták meg.

A kényszer szülte intézkedések közel egy évtizedig voltak érvényben. 1860-ban Bécs új politikájának részeként az 1860-as Októberi Diploma helyreállította a szabad királyi városok törvényhatóságainak újjászervezését, igaz, néhány hónap után ismét felfüggesztették a helyhatóságokat, de ez a döntés a városok ekkori egyestését valójában megszüntette, hiszen mind Pesten, mind Budán és Óbudán is önálló helyhatóságok álltak fel. 

Óbuda 1878-ban (Fotó: Fortepan)


Annak ellenére, hogy az 1850-es években Pest, Buda és Óbuda nem volt ura önmagának, a városok növekedése nem állt meg, a lakosság, elsősorban az ország más részeiből ide költözőkkel jelentősen gyarapodott. Pest és Buda lakossága a forradalom után, 1851-ben 173 ezer volt, 1857-re ez a szám már 191 ezer fő volt, míg 1869-ben már 269 ezer ember élt e két városban. Óbudán is jelentős növekedés történt, hiszen 1848-ban csak 7 ezer fő lakta, míg 1851-ben 12 ezer, 1869-ben 16 ezer ember élt itt. 

A végleges, valóban előkésztett városegyesítés már csak az alkotmányos viszonyok helyreállítása után, azaz az 1867-es kiegyezést követően történhetett meg, amikor is 1873. november 17-én megszületett Budapest, amely mai területét 1950-ben nyerte el, ugyanis 70 éve, 1850. január elsejével csatoltak a fővároshoz számos, addig önálló települést.

Nyitókép: Óbuda a századforduló előtt (Fotó: FSZEK)

 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó