2019. november 15. 09:00

A nevéből fogalom lett, az igényességet és az eleganciát képviselte, nemzetközi hírnevet és elismerést szerzett a magyar cukrásziparnak. Emlékkiállítás nyílt Gerbeaud Emilről.

Írta: Dabasi H. Kinga

Ki ne ismeré a macskanyelvet, a konyakos meggyet és a zserbó nevű süteményt, amelyek világszerte ismertté tették a Gerbeaud nevet?

Száz éve annak, hogy nincs köztünk a híres cukrász, csokoládégyár-tulajdonos Gerbeaud Emil (1854–1919), aki érdemeivel nemzetközi hírnevet és elismerést szerzett a magyar cukrász- és édesiparnak. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban novemberben kiállítás nyílt, amely a látogatóknak bemutatja a múzeumban őrzött becses Gerbeaud-emlékeket.

Gerbeaud Emil mellszobra is látható a kiállításon, a szobrot Stróbl Alajos készítette 1918-ban (Fotó: pestbuda.hu)

Gerbeaud Emil 1854-ben a svájci Genfben született. Felmenői cukrászok voltak, melynek köszönhetően a szakmát már gyermekkorában megismerhette. Ő maga is ezen a pályán indult el. Fiatalon, cukrász évei alatt bejárta Nyugat-Európát: németországi, franciaországi, angliai cukrászműhelyekben dolgozott, hogy minél több tapasztalatot és gyakorlatot szerezzen a szakmájában. 1879-ben, a francia Saint Etienne városában nyitotta meg első, saját üzletét.

A kiállítás egyik képén Stróbl Alajos szobrászművész, előtte Gerbeaud Emil, mellette a róla készült műalkotás látható 1918-ban (Fotó: pestbuda.hu)

Magyarországra költözött

Kugler Henrik 1858-ban cukrászdát alapított Pesten, munkája révén a főváros egyik legismertebb cukrásza lett. Elnyerte a rangos császári, királyi udvari szállító címet, illetve több kitüntetést és díjat kapott. 1870-ben a Gizella térre (mai Vörösmarty térre) helyezte át a székhelyét, a mai Gerbaud-ház épületegyüttesébe.

A Vörösmarty (Gizella) tér, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székháza (Gerbeaud-ház) 1900-ban (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könytár Budapest-képarchívum)

1882-ben párizsi útja alkalmával személyesen megismerte Gerbeaud Emilt. A tehetséges ifjú cukrászban üzlettársra, egyben utódra is talált. 1884-ben Kugler Henrik társult Gerbeaud Emillel, aki az új élet és a sikeres munka reményében feleségével együtt Budapestre költözött.

Azon kívül, hogy megtetszett neki a szép főváros, Gerbeaud azért is vállalta a magyarországi áttelepülést, mert tudta, hogy az itteni kiváló nyersanyag (például a liszt, a tej, a vaj) és az olcsó munkaerő biztosítani fogja számára a minőségi munkát, Kugler pártfogása és hírneve pedig a biztos vendégforgalmat.

A magyar cukrászmesterség úttörője

Kugler és Gerbeaud kiváló termékeivel rövid időn belül meghódította az egész országot, s a XX. század elejére már a világ távoli tájaira is eljutottak árucikkeik.

A Gizella téri üzlet az elegáns vendégek találkozóhelye volt, ahol megfordultak az uralkodócsaládok, arisztokraták, politikusok, jómódú üzletemberek és a nagypolgárság tagjai. Sikk volt a Gerbeaud-ba járni, a Színházi Élet című újság rovatot indított „Hírek a Zserbo-bo-bóból” címmel. Az üzlete több volt, mint egy cukrászda, francia életérzést, eleganciát, divatot is jelentett.

A Gerbeaud cukrászda 1890-ben (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára)

A Gizella téri épület első emeletén volt a család lakása, a második emeleten a csomagolóműhelyt helyezték el. A harmadik emeleten tanulószobák voltak, valamint a cukrászmesterek lakása.

A cukrászda – maihoz hasonló – belső berendezését 1910-ben alakították ki, ekkor készült el a kifestett mennyezet, a rokokó mintázatú stukkók, a csillárok és a falikarok.

Gerbeud szakmai munkáját már az 1885-ös Országos Kiállításon elismerték, ahol díszoklevelet kapott. Gerbeud 1886-ban csokoládéüzemet alapított. A kézműves munka mellett megalapozta a cukrászüzem gyári jellegét, valamint a választékot kibővítette különleges termékekkel: fagylaltokat, sokféle teasüteményt, csemegecukorkát és csokoládédrazsét készített. Meghonosította itthon a párizsi krémes és vajas süteményeket, feltalálta a később világszerte ismertté vált konyakos meggyet.

Egykori reklámtábla a tárlaton (Fotó: pestbuda.hu)

Elismerések és kitüntetések

Az 1896-os millenniumi kiállításon saját pavilont bérelt (a régi királyi pavilont), ahol illusztris vendégeit a Városligetben is fogadta. A „Gerbeaud-pavillon” még hosszú éveken át kiszolgálta a nagyérdemű közönséget.

A Városligetben, a millenniumi kiállításon a Gerbeaud-pavillon 1896-ban (Fotó: Fortepan)

Jobbra az Országos Iparegyesület által Gerbeaud Emilnek nyomtatott érme 1897-ből (Fotó: pestbuda.hu)

A kiállításon végzett tevékenységének elismeréseként aranyérmet és a Ferencz József rend kitüntetését nyerte el. Az 1898-as brüsszeli és az 1900. évi párizsi világkiállítás zsűrijének tagja volt. Ez utóbbi alkalomból francia becsülterenddel tüntették ki.

Az „aranykor”

Gerbeaud Emil sikert sikerre halmozott, számos újítást vezetett be a termelésben, melyekkel hozzájárult a magyar cukrászipar fejlesztéséhez, versenyképessé tételéhez. Üzleti sikereinek köszönhetően dolgozóinak létszámát fokozatosan növelni tudta.

Gerbeaud szigorúan odafigyelt a termékek minőségére, szakmai igényességgel törekedett arra, hogy készítményeit minőségükkel vonzóvá tegye vendégei számára. Neves iparművészek által tervezett csomagolóanyagokat, díszdobozokat használt.

Korabeli desszertes dobozok a tárlaton (Fotó: pestbuda.hu)

1905-ben tragikus esemény történt: a neves cukrász, egykori üzlettárs, Kugler Henrik 75 éves korában elhunyt. Gerbeaud 1906-ban több telephellyel rendelkezett Budapesten. Az V. kerületi Gizella tér 7-ben cukrászüzlet és iroda működött. A IV. kerületi Duna utca 1-ben csokoládégyár üzemelt. A VII. kerületi Városligetben pedig Gerbeaud Emil „Royal” pavilonja várta az előkelő vendégeket. 1908-tól a Gerbeaud cég „Kugler Henrik utóda Gerbeaud Részvénytársaság" néven működött tovább.

A híres zserbó és a konyakosmeggy sem hiányozhat a kiállítás polcairól (Fotó: pestbuda.hu)

1909-ben Gerbeaud megvásárolta a fiumei csokoládégyárat, továbbra is fenntartva fővárosi és fióküzleteit. Még a közkedvelt tengerparti üdülőhelyen, Abbáziában is volt Gerbeaud cukrászda. Az üzleti nyereség egészen az első világháborús évekig növekedett.

A „Nagy Háború” és a szomorú veszteségek

Az 1914-ben kitört első világháború teljesen felborította az addigi világrendet. A magyar ipar nehéz helyzetbe került. A Gerbeaud cég megtapasztalta az áru- és nyersanyaghiányt, az alkalmazottak foglalkoztatása terén adódó problémákat. A „Kugler Henrik utóda Gerbeaud Rt.” megszorításokat volt kénytelen bevezetni, korlátozták a vállalat tevékenységét.

Levelek, fotók, dobozok és más emléktárgyak is megtekinthetők (Fotó: pestbuda.hu)

A küzdelmes háborús éveket a Gerbeaud család és a vállalat végül átvészelte, annak következményei azonban komoly veszteségeket okoztak. Horvátországnak, illetve Fiumének Magyarországtól való különválása a fiumei gyártelep felszámolását vonta magával. 1919-ben pesti és fiumei üzemét egy Dohány utcai gyártelepen egyesítette.

Az 1919-es év eseményei, a forradalom és a tanácsköztársasági kommün alatti erőszakos cselekmények károkat okoztak Gerbeaud Emil üzleteiben is. Gerbeaud súlyosan megbetegedett, végül rövid szenvedés után 1919. november 8-án elhunyt. Temetésére a Fiumei Úti Sírkertben került sor, melyre hatalmas tömeg gyűlt össze.

A Gerbeaud család

Gerbeaud Emil 1880-ban kötött házasságot Ramseyer Eszterrel (1853-1940), aki szintén svájci cukrász, csokoládégyáros családból származott. Felesége élethosszig tartó kapcsolatuk alatt végig férje mellett állt, támogatta, segítette céljainak megvalósításában. Ramseyer Eszter kiváló üzletasszony volt, aki szerepet vállalt a vállalkozás vezetésében, gondot fordított az alkalmazottak betanítására, ügyeik intézésére.

Gerbeaud Emil  és felesége, Ramseyer Eszter fotói a kiállítás polcán (Fotó: pestbuda.hu)

A Gerbeaud család a kiállítás tablóján (Fotó: pestbuda.hu)

Gerbeaud a hitvesi támogatás nélkül talán nem ért volna el ekkora szakmai sikereket. A házaspárnak összesen öt leánygyermeke született: Gabrielle, Marcelle, Erzsébet, Ilona, Margit. Ramseyer Eszter férje eltávozása után (1919) után a rokonokkal együtt irányította tovább a céget, 1940-ben bekövetkezett haláláig.

A Vörösmarty téren a „Vörösmarty” cukrászda terasza 1969-ben (Fotó: Fortepan)

A Gerbeaud-t 1948-ban államosították, és 1984-ig a Vörösmarty nevet viselte a legendás cukrászda.1984 tavaszán ismét felkerült a Gerbeaud felirat a ház homlokzatára. A cukrászda a Gerbeaud-házzal együtt 1995 óta magántulajdonban van. A család nevét tovább őrzi a Vörösmarty téren található Gerbeaud Cukrászda, a műemlékké nyilvánított épület és a közkedvelt termékek.

A Gerbeaud Cukrászda napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az épület homlokzata (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Gerbeaud Emil-kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban 2019. november 8. – 2020. április 5. között várja a látogatókat.

Nyitókép: Gerbeaud Emil fotója, mellette a cukrászda épülete (Fotó: MKVM)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó