Az Ajtósi Dürer sor a Városliget mellett futó forgalmas és ismert útvonal, de talán kevésbé köztudott elnevezésének története. Albrecht Dürer világhírű bajor reneszánsz festő magyar gyökerekkel rendelkezett, édesapja Magyarországról, a Gyula melletti Ajtósról vándorolt ki Nürnbergbe, ahol a későbbi neves művész megszületett. A magyar eredetet számon tartották Nürnbergben is, így Dürer halálának 400. évfordulóján Budapesten járt szülővárosának küldöttsége. A bajoroktól egy különös szobrot kapott Budapest ajándékba, a magyar fővárosban pedig ekkor neveztek el utcát a világhírű festőművészről.

Nagyon furcsa szerkezet kezdte meg a működését 200 évvel ezelőtt a Buda és Pest közötti Duna-szakaszon. Egy 13 méter hosszú kis, füstöt okádó szerkezet, két oldalán egy-egy nagy kerékkel a vizet csapkodta, és maga után húzott egy utasszállító uszályt. A vállalkozás ugyan csak egy évig élt, de elindította a gőzhajózás korszakát a Dunán.

Eldőlt, hogy megépül a Tabánból a Gellért-hegyre vezető sikló, de elképzelhető, hogy kötélpályás összeköttetést alakítanak ki a Várhegy és a Gellért-hegy között. A kormány úgy döntött, hogy meg kell vizsgálni ezt az utóbbi lehetőségét is.

Tudta, hogy régen minden budai és pesti polgárnak tudnia kellett lőni? Nem azért, hogy egy párbajban meg tudják magukat védeni, hanem, ha jött az ellenség, felkészülten álljanak ki a falakra. 180 éve adták át a Lövölde új épületét, a mai Lövölde téren.

A második világháború után lebontott Dísz téri, volt külügyminisztériumi épület pincerendszere nem várt meglepetéseket rejt: innen kerültek elő nemrég a Halászbástya elveszettnek hitt szobrai is. A Várkapitányság régészei azóta is szüntelenül dolgoznak, mi pedig a napokban a helyszínen megtekintettük, mi minden került elő eddig a föld alól.

Tudja, ki volt Kvassay Jenő? A neve biztosan ismerős, hiszen Budapesten van Kvassay híd, Kvassay út és Kvassay zsilip is, amelyeket egy neves magyar mérnökről, elismert vízügyi szakemberről nevezték el, aki sokat tett a Duna szabályozásáért.

Budavár ódon épületei zegzugos történelmet őriznek: számos házban működött egykori hivatal vagy minisztérium, például a most újjáépülő Fellner Sándor-féle Szentháromság téri palotában is. De hogyan került a kormányzati funkció a Várba? Előrebocsátjuk: a történet a XX. századnál sokkal régebben kezdődött.

A modern építészet egyik kiváló képviselője hazánkban, aki számos épületével hagyott nyomott a két világháború között átalakuló Budapest arculatán. A hazai kórházépítészet újragondolásával, modernista értelmezésével az új kórháztípus úttörője lett, Csontváry Kosztka Tivadar hagyatékának megmentőjeként pedig a „képmentő építészként” vonult be a köztudatba.

IV. Béla király a tatárjárás után alapította meg azt a várost, amit ma Budaként ismerünk. Olyan helyet keresett, amely egy következő mongol támadás idején bevehetetlen lesz. A Várhegy fennsíkját vastag falakkal vetette körül, a területet felparcelláztatta és benépesítette, kolostorokat, templomokat építtetett. IV. Béla Budája ma is megvan, várfalak, amiket építtetett, utcák, amelyeken sétált, házfalak és ablakkeretek, amiket ő is láthatott, ülőfülkék, amelyeken ő is ülhetett, de még csak egy emléktábla sem őrzi itt alapítójának nevét.

Sokan a jövő gyalogoshídját látják a Lánchídban, holott az erre a szerepre nem alkalmas. A híd ugyanis három szigorúan elválasztott, egymással párhuzamos útpályából áll, a két járdából és középen az úttestből, amelyek között átjárási lehetőség nincs, és nem is lehet, sőt a középsőből, a közúti pályából jobbra és balra nem is igazán lehet kilátni. Más lehetőséget kell keresni, mert annyi bizonyos: a budapestiek régóta vágynak egy gyalogoshídra.

A Lánchíd 150 évvel ezelőtt, 1870. július 1-jén került állami tulajdonba. Hihetetlenül nagy összeget fizettek érte az építtető magántársaságnak, sokkal többet, mint amibe a Margit híd került. Miért volt szüksége a magyar államnak arra, hogy megkösse ezt a szerződést?

Egyedülálló, modern, izgalmas turisztikai attrakcióval bővült Budapest látványosságainak sora azzal, hogy toronykilátókat alakítottak ki a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom tornyaiban. A tornyokból egészen új nézőpontból csodálhatjuk meg Budapest pazar látképét.

Budapestet sokszor sújtotta árvíz. Általában a Dunától félünk, hiszen a hatalmas folyam pusztító erejét a XIX. század végéig számos alkalommal megmutatta. De Budapesten nemcsak a Duna tudott rombolni, egy-egy hatalmas eső után a kisebb, szelídnek tűnő patakok, vízfolyások is hatalmas pusztításra képesek. Így történt 145 évvel ezelőtt is.

A legtöbb európai nagyváros levegője, így Budapesté is, sokszor szennyezett. A történelem folyamán változott, hogy mi szennyezi a levegőt, és milyen anyagok okoznak szmogot. Évtizedekig ez valójában senkit sem zavart, a városi lét velejárójának tekintették, csak a XX. században kezdtek vele foglalkozni. Budapest levegőminőségét évtizedek óta műszeresen mérik.

A századfordulóra világvárossá formálódó Budapest építészeti kialakításához számos kiváló tervező neve köthető. Közéjük tartozik a neoreneszánsz és neobarokk stílusban alkotó Freund Vilmos is, aki Andrássy úti bérpaloták egész sorát tervezte, de az ő munkája az egykori Lipótvárosi Kaszinó, az Erzsébet körúti gőzfürdő, több kórház épülete is, amelyek mellett nap mint nap elsétálhatunk és megcsodálhatjuk a békebeli Budapest csodálatos mementóit.

A szocializmus magyarországi bukása után, az első szabad választásokat és a demokratikusan megválasztott többpárti parlament 1990. május 2-i alakuló ülését követően megkezdődtek Budapesten az utcaátnevezések. A régi, leváltott rendszerre utaló nevek törlése s ezzel együtt a történelmi elnevezések rehabilitációja volt a cél. A városrészek neveiről és néhány főút új nevéről 30 évvel ezelőtt, 1990. június 19-én döntöttek Budapesten.

Sosem fogjuk megtudni, pontosan hány építésznek a fantáziájában született meg az a gondolat, hogy ő lehetne a budavári királyi palota tervezője. Kormánytagoknál, parlamenti képviselőknél, a Közmunkatanács tagjainál is próbáltak összeköttetéseket találni, ajánlásokat szerezni azok, akik Ybl Miklós halála után éreztek magukban elhivatást a már megkezdett munka folytatására. Végül Ferenc József Hauszmann Alajosra bízta a feladatot, aki csendben várta a döntést, még csak a családjának sem árulta el, hogy ő a jelölt. Neki köszönhetjük, hogy Budapesten megépült Európa egyik legszebb királyi palotája.

A Március 15-e tér mélyén egy római erőd maradványai találhatók. 1970 és 2010 között a romok a szabad téren is láthatók voltak. A tér kialakítása nem volt egyszerű feladat, az elmúlt 90 évben a mostani a harmadik bemutatási módja a római erőd maradványainak.

Budapest 50 évvel ezelőtt sokkal sötétebb hely volt, mint most. Nem átvitt értelemben, hanem a valóságban is. Jóval gyengébb volt az éjszakai közvilágítás, és a kiemelt épületek díszkivilágítása is meglehetősen kezdetleges volt.

A Várhegy alatt, a Fő utca mentén találjuk Buda egyik legszebb és legizgalmasabb terét, a Corvin teret. Az itt található szépséges épületekkel, műemlékekkel, köztük a Budai Vigadóval vagy a Lajos-kúttal több cikk is foglalkozott már a Pestbuda magazin oldalán, ám más érdekességeket is akadnak itt: többek között a teret keletről határoló Corvin tér 4. szám alatti lakóépület, amelyen Mátyás királyt ábrázoló domborműveket találunk. De hogy kerültek ide ezek az uralkodót szokatlan szerepben ábrázoló alkotások?

A Budavári Palotát mindenki ismeri, de azt már talán kevesebben tudják, hogy Nagy Lajostól Luxemburgi Zsigmondon, Mátyáson és Mária Terézián át Ferenc Józsefig számtalan uralkodó palotájának fennmaradt részeit megtekinthetjük a falai között. Hogyan pusztult el a fényes középkori palota és hogyan bukkantak rá elfeledett Atlantiszként a XX. században? Bemutatjuk!

A Gellért-hegy tetején trónoló erőd masszív tömbjét mindenki ismeri, aki vala ellátogatott Budapestre, vagy legalább képen látta már. Generációk tartották az elnyomás szimbólumának, többször is le akarták bontani, de máig velünk van. A katonaság kivonulását követően megnyugtató funkciót nem igazán sikerült találni neki: maradt az évtizedes kallódás. Ennek vethet véget a most elkezdődött munka.

Budai utcákon sétálva több olyan épületet is találunk, amelyek homlokzatát székely népi életképek díszítik. Ezek az épületek az 1920-as években készültek, a tervezőjük Medgyaszay István volt, aki munkáiban sokat merített a népi építészet formavilágából. Így nem meglepő, hogy az említett házak homlokzati díszítéseit egy székelyföldi születésű festőművész, Márton Ferenc készítette el.

Világszinten is még gyerekcipőben járt a repülés, amikor Budapesten már megrendezték az első nemzetközi versenyt. A magyarok mellett német, francia, osztrák, orosz, angol, lengyel és belga pilóták mérték össze a tudásukat Rákosmezőn. Nem kis feladat volt a pálya kialakítása, a hangárok és a lelátó megépítése. A különleges rendezvényt, amelyet 1910. június 5-17. között tartottak, hatalmas érdeklődés övezte, és hozzájárult a hazai repülés fejlődéséhez.

A Fiumei úti sírkert Magyarország és Európa egyik legjelentősebb temetője, emellett a teljes terület Nemzeti Emlékhely is, amelyet számos magyarországi és külföldi látogató keres fel évente. Mostantól az érdeklődőket egy telefonos alkalmazás is segíti, amely a Fiumei úti sírkert száz legfontosabb nevezetességét mutatja be, a nagy mauzóleumokat, a leghíresebb személyek sírhelyeit és a temető egyéb látványosságait.

Nincs új a Nap alatt, még az olyan nagyra törő tervek esetében sem, mint a budapesti pályaudvarok föld alatti összeköttetése. Egy ilyen elképzelés előkészítésére, a megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére a napokban írt ki pályázatot a Budapest Fejlesztési Központ. A fejpályaudvarokat kiváltó terv nem új, az első elképzelések már a XIX. század végén körvonalazódtak. Igaz, akkor a Keletit és a Nyugatit kívánták kiváltani.