
Thék Endre bútor- és zongoragyáros halálának száz éves évfordulóján konferenciát szerveztek az Országházban, 2019. október 17-én. A parlament delegációs termében megtartott rendezvény iránt mutatott nagyszámú érdeklődés kifejezte, hogy a XXI. századi iparművészet iránti érdeklődők megbecsülik a múlt kiemelkedő mestereit.
Írta: Millisits Máté
Az Orosházán 1842. november 3-án született Thék Endre élete példázza a XIX. századi mesteremberből lett vállalkozó-gyáros fel- és kiemelkedését. Egész életén át a magyar ipar fejlesztéséért dolgozott, szülővárosában tanoncotthont hozott létre. Európában munkásságát a francia Becsületrend Lovagkeresztjével, az olasz Korona-rend Tiszti keresztjével, a Ferenc József-rend Lovagkeresztjével, a belga Lipót-rend Lovagkeresztjével, a román Csillag-rend középkeresztjével is elismerték – emelte ki az első előadó, Rupprich Péter villamosmérnök, aki a Thék család nevében osztotta meg személyes gondolatait a konferencián résztvevőkkel. A családtag beszámolójából megelevenedtek Thék Endre (1842-1919) dolgos hétköznapjai és örömteli, kitüntetésekkel kisért ünnepnapjai.
Thék Endre portréja (Forrás: ogyk.hu)
A Tanácsköztársaság idején a gyárát lefoglaló vörös katonák őt megalázó viselkedése olyan súlyos idegi traumát idézett elő nála, amelynek következménye lett 1919. június 8-án a balatonfüredi szanatóriumban bekövetkezett halála. A gyáralapítót 1919 nyarán nem lehetett a fővárosi Új Köztemetőben, a Thék család saját sírboltjába helyezni, erre csak a proletárdiktatúra bukása után, 1919. október 19-én nyílt lehetőség, amikor a magyar iparostársadalom mély gyásza mellett végső búcsút vett az asztalosmesterség kiemelkedő alakjától.
Thék Endre Bútor, Zongora és Épületmunkák Gyára az Üllői út 66. szám alatt 1889-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Thék Endre emlékét élénken ápolta a főváros önkormányzati vezetése, amit bizonyít, hogy a gyára melletti Órás utcát 1928-ban róla nevezték el. Tiszteletére 1930-ban a Thék utcának az Üllői úthoz közel eső részében domborműves emléktáblát avattak. Amíg Orosházán az 1913-ban Thékről elnevezett utca napjainkig nevét viseli, addig Budapesten az 1950-es évek elején az emléktáblát összetörték, a Thék utcát a reneszánsz polihisztor előtt tisztelegve, Leonardo da Vincire nevezték át.
Az Üllői út 66/c díszes homlokzata. A házban működött a bútoráruház és Thék lakása is itt volt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Rupprich Péter előadásában felidézte a család fájdalmát, mivel az egykori Thék-gyárból az Államvédelmi Hatóság épülete lett kialakítva. Örömmel szólt viszont a rendszerváltás utáni időkről, amikor a Thék-életműre egyre több kutató figyelt fel. A megjelent könyvek és tanulmányok bizonyítják, hogy az iparművészeti kutatás számára, Thék Endre és gyárának munkássága nem megkerülhető.
Az Országgyűlési Múzeum és az Iparművészeti Múzeum által szervezett emlékkonferencián elhangzott: Orosháza a száz éves évforduló alkalmából emlékévet hirdetett, hogy így tisztelegjen neves szülötte előtt. Az emlékév kapcsán bővített másodkiadásban megjelent Verasztó Antal orosházi helytörténésznek Thék Endre – A méltóságos asztalos című életrajzírása.
Lovay Zsuzsanna, az Iparművészeti és a Néprajzi Múzeum korábbi főigazgató-helyettese, a XXI. század hajnalának kiemelkedő Thék-kutatója, előadásában bemutatta a gyár legfontosabb megbízásait és a megrendelői kört részletesen ismertette. A fővárosban, az állami megbízások mellett bemutatta a magán- és egyházi felkéréseket is.
A Wenckheim-palota díszes falborítása és falépcsői. A palota egykori dohányzótermét később a Fővárosi Könyvtár Budapest Gyűjteménye vette birtokba. A fénykép 1931-ben készült (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Rostás Péter, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese, a Kiscelli Múzeum igazgatója, „Thék Endre munkái a budai királyi palota berendezésében” címmel a budavári Szent István terem létrejöttét ismertette. Előadásában részletesen kitért Ferenc József császári és királyi felségnek 1900 februárjában a Thék-gyárban tett látogatására.
A budavári palota Szent István terme Divald Károly felvételén, 1900-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A királyi vizitáció konkrét célja volt, hogy megtekintse az 1900-ban Párizsban rendezett világkiállítás magyar pavilonjába szánt impozáns neoromán stílusú „mestermunkát”, amelyet a francia fővárosban történt sikeres bemutatást követően a budai királyi palota Szent István termében helyeztek el véglegesen. A mívesen faragott berendezés a II. világháború során elpusztult, rekonstrukciója napjainkban folyamatban van.
A Szent István terem művészi famunkáit (bútorok és a kandalló) Thék gyárának köszönhetjük. A kép 1912-ben készült (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Margittai Zsuzsanna művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum tudományos titkára előadásával betekintést nyújtott Thék korának bútorasztalos-tevékenységébe, kiemelve Mahunka Imre (1859-1923) műbútorasztalos mester munkásságát.
Gönczi Ambrus történész, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője Gregersen Gudbrand (1824-1910) életét és munkásságát mutatta be. Elmondása szint a Norvégiából származó, a XIX. század közepén Pesten letelepedett faipari vállalkozó, sok esetben Thék Endre vetélytársa volt, de egy-egy nagyobb megbízás során viszont együttműködő partneri szerepet töltött be.
A két cég közös munkálkodásának eredményeként valósulthatott meg többek között számos templom, így például Budapesten a Bakáts téri katolikus plébániatemplom és Debrecenben a Kossuth utcai református templom faipari munkái.
Brunner Attila művészettörténész, a Fővárosi Levéltár munkatársa a Thék családdal rokoni kapcsolatban lévő építészek, Vas József (1866-1910), Morbitzer Nándor (1874-1950) és Morbitzer Dezső (1879-1950) budapesti és kiskunfélegyházi teveiről tartott vetített képes előadást.
Rupprich Péter előadása a parlamenti emlékkonferencián (Fotó: Millisits Máté)
Az emlékkonferencia zárásaként Lukács József építész, a parlament műszaki osztályának vezetője kalauzolásában, a konferencia résztvevői megtekinthették, az Országház művészi faragásait, köztük a miniszterelnöki dolgozószoba Zsolnay-kerámiabetétekkel dísztett bútorait.
A mindenkori kormányfő és vendégei Thék Endre és Zsolnay Vilmos (1828-1900) gyárának együttműködő eredményeként egy művészettörténetileg egyedülálló reprezentációs helységben lehetnek együtt, amely méltán hirdeti a fába faragott évszázadot, a kitörölhetetlen múltat.
Nyitókép: A Szent István terem a budai Várban 1900-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Korábbi cikkünket is figyelmébe ajánljuk: A modern magyar bútoripar megteremtője – 100 éve hunyt el Thék Endre
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!