2019. október 9. 11:00

Legszebb fővárosi hídjaink tervezését tehetséges magyar hidászok segítették, közéjük tartozott Kherndl Antal is, akinek számításait felhasználták a Lánchíd újratervezésénél. A nagytudású műegyetemi tanár éppen száz évvel ezelőtt hunyt el.

Írta: Domonkos Csaba

Czekelius Aurél és Feketeházy János mellett kortársuk, Kherndl Antal volt az, akinek Budapest a legszebb hídjait köszönhette. Mindhárom mérnök nagyjából egyidős volt, Kherndl Antal 1842-ben született, és tanulmányait Budán kezdte, majd Karlsruhéban folytatta és 1864-ben Zürichben szerzett diplomát.

Itthon, bár a magyar mérnökképzésnek korán kialakult a saját felsőoktatási intézete, ott inkább víz- és vasútépítő mérnököket képeztek Nem véletlen tehát, hogy ennek az első időszak hidászai külföldön tanultak. Ezt változtatta meg az, hogy Kherndl Antal 1867-ben hazaköltözött, és hozta magával mestere, a kor híres svájci mérnöke, Carl Culmann által kifejlesztett grafostatikát.

Kherndl Antal szobra szülővárosában Zselizen (Fotó: Wikipedia)


Itthon azonnal az út- és hídépítéstan tanára lett a Műegyetemen. Egészen addig a nagyobb hazai hidaknál külföldi tervezőket és kivitelezőket alkalmaztak, sőt pár évvel korábban egy olyan tervre kapott császári engedélyt egy vállalkozó, amely egy még ma is kivitelezhetetlen dunai vasúti hidat tartalmazott, ugyanis nem volt senki, aki érdemben értett volna ahhoz, hogy elbíráljon egy ilyen elképzelést. (A terv készítője is neves mérnök volt, aki később a Korinthoszi-csatorna építésénél tüntette ki magát.) 

Kherndlt szinte kinevezése után azonnal egy rendkívül fontos eseményhez hívták szakértőnek, a bazilika beszakadt kupolájához. A vizsgálatáról a Magyar Mérnök és Építész Egylet közlönyének 1868. évi 4. számában közölt értekezést, amelyben megállapította, hogy nem a pillérek rossz anyaga volt a katasztrófa legfőbb oka, hanem az Ybl által is jelzett hibás tervezés: 

„a fennforgó esetben azt találadjuk: hogy az említett erők középeredője az oszlop talpán kívül esik. (…) e szerint a lipótvárosi főtemplom kupolájának leomlása annak volt következése: hogy a főpillér a rajta nyugvó boltozatok által eldöntetett.”

Az egyetemen a hídépítés mellett az út- és a vízépítést, sőt egy ideig a vasútépítést is tanította a leendő mérnököknek. 
A Magyar Mérnök és Építész Egyletnek egyik szervezője és 1868-1869-ben főtitkára volt az ekkor még mindig csak 27 éves Kherndl. 1874-1877 között az építészmérnöki kar dékánja volt a Műegyetemen, 1884-től előbb levelező, majd 1889-től pedig rendes tagja volt az Akadémiának. Kherndl Antalt 1910-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem (az Eötvös Lóránd Tudományegyetem elődje), 1915-ben a Műegyetem fogadta díszdoktorává.

A két nagy mű: az Erzsébet híd és a Lánchíd (Fotó: Fortepan, 1935, Erky-Nagy Tibor) 

 

Ez az elméleti pálya – amelynek fő műve a „Tartók Grafostatikája” című kétkötetes munka – azonban nagy szerepet játszott Budapest világvárossá válásában. A Kherndl által tanított és fejlesztett statikai számítási mód, a grafostatika tette lehetővé olyan nagyszerű mű megalkotásást, mint az eredeti Erzsébet híd, vagy a Lánchíd olyan átépítését, amely az eredetire nagyon hasonló hidat eredményezett. 

Kherndl professzor az egyik bírálója volt annak az 1893-ban kiírt pályázatnak, amelyen az Eskü térnél és a Vámház térnél építendő hidakra kerestek megfelelő terveket. A félig sikeres pályázat után – mivel „csak” a Vámház téri híd tervét sikerült így kiválasztani – jelentős szerepet játszott az Erzsébet híd tervezésénél, illetve annak méretezésénél, ahol a pályázaton nyertes német tervet elvetve egy magyar tervezésű és építésű hidat kívántak látni a döntéshozók. Az Erzsébet hídnál végzett a munkáért a híd felavatása után udvari tanácsosi címet kapott. 

 

A Lánchíd új szerkezete Kherndl Antal számításai szerint készült (Fotó: Both Balázs/PestBuda)


A mai Budapesten talán leginkább a Lánchíd az, amelyet Kherndl Antalnak köszönhetünk. Kherndl már 1887-1888-ban vizsgálta az addigra igencsak elöregedett Lánchidat, és több problémát is leírt, de ekkor még nem volt szükség a jórészt fából épült híd teljes átépítésére. Az 1910-es évekre már igencsak sok probléma volt a híddal, az átépítés nem volt tovább halasztható. Az átépítésnél a tervezők, Beke József és Gállik István pedig Kherndl Antal munkáját vették alapul, és ennek szellemében terveztek lényegében egy új hidat a régi helyett. A munka olyan jól sikerült, hogy a Lánchíd képe gyakorlatilag nem változott. 

Kherndl Antal 1914-ben nyugdíjba vonult, és 100 éve, 1919. október 7-én, rövid betegség után hunyt el. Rá így emlékeztek az 1919-es Akadémiai Értesítőben: 

„Kherndl Antal azok közé a szeretetreméltó, fenkölt gondolkodású férfiak közé tartozott, kik teljes tudatában vannak annak a megismerésnek, hogy bármely tudomány és képesség, és annak bármely alkalmazása is, végczéljában és végeredményében mindig arra szolgál, hogy az emberi életet, akár értelmi, akár erkölcsi, akár gyakorlati tekintetben emelje, nemesítse, tökéletesítse, szóval mindinkább az emberhez méltóvá tegye."

 

Nyitókép: A Lánchíd vasszerkezetének kicserélése (Fotó: FSZEK)

 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó