2019. október 7. 08:00

A vasút alapjaiban változtatta meg mindennapjainkat. Nemcsak gyorsabban lehetett utazni a vasúton, hanem olcsóbban is. Magyarországon e nagy munka 175 éve kezdődött el, az első magyar gőzvontatású vasutak építésével.

Írta: Domonkos Csaba

A magyar vasút története valójában nem 1846-ban, de még csak nem is 1844-ben kezdődött, hanem 1827-ben, egy furcsa kísérlettel. A Pest-Kőbánya lebegővasúton egysínű pályán lovak húzták még a magasan vezetett pálya két oldalán lelógó kocsikat, nem igazán hatékony módon. Az első magyar „rendes” lóvasút, azaz a normál sínen közlekedő a Pozsony–Nagyszombat vonalon 1840 őszén nyílt meg. 

Az igazi változást azonban a gőzvontatású vasút hozta el. Az első két magyar vasútvonalon, a Pest–Pozsony és a Pest–Szolnok vonalakon 175 éve, 1844. október 5-én kezdődött meg a munka. 

Az első magyar mozdonyok egyike a Pest 1846-ban (Forrás: Wikipedia)


A magyar viszonyokhoz képest elég gyorsan elkezdődött a vasútvonalak kiépítése. Számos magyar politikus és utazó ismerte meg a vasutakat már igen korán, például Széchenyi István 1832-ben nemcsak utazott vasúton, de Angliában megtanult mozdonyt is vezetni. Az 1832-36-os országgyűlésig már több utazónk beszámolt a vasútról, sőt 1828-ban már szakmunka is megjelent a vasutak építéséről. 

A politikusok azonnal átlátták a vasút hazai előnyét, hiszen a kor nagy problémája az volt, miképp lehet a magyar gabonát az országtól nyugatra lévő piacokra vinni. Ennek fényében nem meglepő, hogy az országgyűlés igen előremutatóan törvényt alkotott, az 1836. évi XXV. törvénycikket, amely a közlekedés fejlesztéséről, utak, hidak és vasutak építéséről szólt. 

A honatyák e törvényben még az előző, 1825-1827-es országgyűlésen meghatározott 12 fő közlekedési utat – amit akkor értelemszerűen még közútként gondoltak el – egyszerűen átminősítették a leendő vasutak kívánt irányává, sőt egy újabbal is kiegészítették, mégpedig a magyar tengerpartra Sziszektől vezető 13. vonallal. 

Az első vonatok egyike  (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)


Mivel az állami vasúthálózat kiépítésére sem központi, kormányzati akarat, sem pénz nem volt, ezért az országgyűlés eleve magántársaságokban gondolkodott, így a törvény magánvasutak építését támogatta. 

Az első vasútvonalaknál máris két hatalmas érdekcsoport csapott össze. A vita természetesen az volt, hol vezessen a legfontosabb, a törvényben is az első helyen szereplő, az osztrák határ, és így Bécs felé vezető vonal. A Duna jobb vagy bal partján? 
Az egyik irány mellett a Sina báró által kezdeményezett és a kormányzat által is támogatott jobb parti vasút volt, ez Bécsből Győrbe és innen Budára vezetett volna.

A másik csoport Ullmann Móricz magyar nagykereskedő-bankár által alapított, de a bécsi Rotschild bankház által is támogatott balparti vasút volt. E befektetők alapították meg a Magyar Középponti Vasút nevű vállalkozást, amely elsőként lóvasutat szeretett volna építeni Pest és Pozsony közé. 
A két rivális társaság mögött Magyarországon más-más politikai támogató állt, a jobb parti, Sina fémjelezte csoportot a báró régi barátja és üzlettársa, Széchenyi István támogatta, míg a bal parti, a Pest–Vác–Pozsony vonalat építendő Magyar Középponti Vasutat Kossuth Lajos. A két cég a vontatási rendszerben is eltért, mert míg a jobbparti vasút eleve gőzvontatású lett volna, a bal parti, a Pest–pozsonyi az első időkben lóvontatású. 

A két politikai óriás között egyre jobban elmérgesedő vita tehát a vasút területére is kiterjedt. Mindemellett az országgyűlés a bal parti, míg a kormányzat a jobb parti vasút mellett kardoskodott, és a közvélemény is megosztott volt. A Helytartótanács, amelyik a jobb parti vasutat támogatta, még azt is megkísérelte, hogy rávegye a két rivális társaságot az egyesülésre, de nem járt eredménnyel. 

A patthelyzetet végül az 1840-1841-es osztrák pénzügyi válság oldotta fel, ami a részvényárfolyamokat megrendítette, és emiatt Sina elállt a magyar vasútépítésektől (mellesleg nyakig benne volt egy másik magyarországi óriásberuházásban, a hídépítésben), inkább az osztrák vasúthálózatba fektetett. 

A Pest–váci vonal megnyitása, 1846 (Forrás: Wikipedia)

 

Így megnyílhatott az út a Magyar Középponti Vasút előtt, amely 1844-ben megkapta az építési engedélyt, de a kamatbiztosítást (azaz azt az ígérvényt az államtól, hogy a cég nyereségét kiegészíti egy bizonyos százalékig, ha azt az nem éri el) nem kapták meg, az uralkodó ahhoz nem járult hozzá. Az engedélyt a cég viszont már gőzvontatású vasútra kérte, és a Pest–Pozsony–országhatár mellett több vonalra, így a Pest–debreceni, valamint ezekből Komárom és Arad felé kiágazó vonalakra is. 

Az építkezés ezek után 175 éve, 1844. október 5-én megkezdődött mindkét vonal első szakaszán, azaz a Pest–Vác és a Pest–Szolnok vonalakon. A Rákospalotáig vezető szakaz 1845 őszére készült el, míg következő nyáron, 1846. július 15-én a nagyközönség előtt meg is nyílt a Pest–Vác közötti első magyar gőzvontatású vasútvonal. 

Nyitókép: A pesti indóház az 1850-es években (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó