2019. október 4. 15:00

A Magyar Állami Operaház épületét 135 éve adták át. Fényűző palotát tervezett az Andrássy útra Ybl Miklós, az 1884-es nyitóelőadáson pedig maga a király, Ferenc József is megjelent. Azt azonban kevesen tudják, hogy az épület acél tetőszerkezetét kor legnagyobb magyar hidásza, Feketeházy János tervezte, akinek a Szabadság hidat is köszönhetjük.

Írta: Domonkos Csaba

Bár Pesten és Budán is nagy hagyománya volt az operaelőadásoknak már a XIX. században, önálló dalszínház sokáig nem állt rendelkezésre. A helyét már 1872-től keresték. Az előkészítő bizottság Orczy Bódog, a Nemzeti Színház igazgatójának vezetésével öt helyszínt javasolt, de végül ezek egyikét sem találták megfelelőnek, ezért a tervezett Sugárút vonalában jelölték ki az új helyet. 

Az építkezésre több mint 2,6 millió forint állt rendelkezésre. Ebből 250 000-et a Municipális Hitelintézet biztosított, gyakorlatilag marketing költségként, mert a banknak jelentős érdekeltsége volt a Sugárút fejlesztésben, ezért úgy számoltak, az Operaház ideépítésével a környék vonzereje nő. Pest városa is adott 403 ezret, de a fennmaradó 1,6 milliót az udvartartás költségéből biztosították, mégpedig a művészeti célokra szánt keretből. 

 

Az Operaház belső tere (Fotó: Wikipedia) 


A pályázatot már 1873-ban kiírták, erről az Ország-Világ című lap a ház felavatásakor, 1884. szeptember 27-én írt cikkében így emlékezett:

 „A pályázatbani részvételre felhivattak: Ybl, Steindl, Scalnitzky, Linczbauer budapesti, Fellner bécsi és Bohnstedt góthai építészek 1873 június havában. A beérkezett 6 terv-vázlat közül Ybl Miklós vázlata ítéltetett legjobbnak és ennek alapúlvétele mellett az operaház építési programmja 1874 február hóban megállapíttatott és Ybl az építési tervezet elkészítésével megbizatott.”


A munkákat nem kapkodták el, hiszen az építkezés csak 1875 őszén kezdődött el, 1878. december 7-én tartották meg a bokrétaünnepet, és csak 1879-ben került tető az épületre. És itt kapcsolódik össze az Operaház története egy budapesti híddal. Az épület acél tetőszerkezetét ugyanis a kor legnagyobb magyar hidásza, Feketeházy János tervezte. Az acél tetőszerkezetet tűzvédelmi okokból választották (az Operában alkalmazták elsőként itthon a tűzzárást szolgáló vasfüggönyt is).

Az Operaház épülete (Fotó: Timár Sára, Forrás: Halász Csilla-Őrfi József-Viczián Zsófia: Ybl összes, Látóhatár Kiadó, 2015)​​


 Az Opera és Feketeházy kapcsolata nem ért itt véget, ugyanis az Operaház műhelyházaként felújított, az Északi Járműjavító területén található  Eiffel Műhelyház acélszerkezetét (ami az egész épület – a falaké is – tartószerkezete) szintét Feketeházy János tervezte, ahogy pár évvel később a Szabadság hidat. Az Opera két épülete tehát így kapcsolódik Budapest egyik legkülönlegesebb hídjához.
Magáról a házról így írt a már idézett újság:

„A nemes arányokban, olasz renaissance stylusban épült operaház már kívülről is megkapó, (…); a nyitott majolika-dísszel ellátott emeleti loggiák kilátással az életdús Sugárútra, a kocsi-feljárók fölötti terrasseok mind erre vallanak. A főpárkányt zeneköltők, az első emeleti fülkéket múzsák szobrai díszítik; a főbejárónál Liszt és Erkel ülő-alak szobrai, a szabad lépcsőknél Sphynxek őrködnek. Az összhang elérésére, műveikkel versenyezve, közreműködtek: Huszár Adolf, Strobl Alajos, Donáth Gyula, Fessler Leo, Brestyánszky Albert, Szász Gyula, Kiss György szobrász művészeink. Az oszlopos kocsi-feljárókról vagy a gyalog jövők részére szolgáló sarok-lépcsőkről (…) márványoszlop által tartott szép ívű boltozott előcsarnokba jutunk, melynek gazdag díszítményei, márványfalai, menyezeti festményei — Székely Bertalan által, egyes mezőkben múzsákat és géniuszokat ábrázolva — kötik le figyelmünket. Az előcsarnokból nyúlik föl két főlépcső (…). A mennyezetet és fali félkörű íveket Than Mór tempera festményei díszítik, a csillár-aknát az elemek jelképei, a nagyobb mezőkön zene ébredése és zene diadala, Mátyás ítélete, zenélő géniuszok mesteri összhangban, a falakon Amphyon és Orpheus mythoszából vett jelenetekkel.”


Az építkezés végül kilenc év alatt fejeződött be. A megnyitót 1884. szeptember 27-én tarották. A legenda szerint Ferenc József az Operaház felavatásakor azt mondta, hogy „valóban nem lett nagyobb, de azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet.” E legendának az az alapja, hogy állítólag a király csak úgy egyezett bele az új budapesti királyi operaház felépítésébe, ha az nem lesz nagyobb, mint a bécsi. (A költségek jelentős része ugye a királyi költségvetésből származott.)

Jelenleg felúítási munkák zajlanak az épületen (Fotó: Both Balázs/pestbuda)


A megnyitót kisebb felháborodás kísérte az előadásra kiválasztott darabok miatt, ott ugyanis mellőzték azon műveket, amelyek sérthették volna a királyt, így elmaradt Erkel „Szent István” című darabja, és egy másik, ezen estre írt mű, a „Király-dal”. A visszautasított szerző így írt Podmaniczky bárónak, a program felelősének, amely levelet a Petőfi Társaság lapja, a Koszorú 1884. évi 40. száma közölte:

 „a »Hajh! Rákóczy, Bercsényi«-féle dal nem volt előttem ismeretlen: igazolja »Magyar királydalom«-nak Táborszky és Parsch kiadásában megjelent zongorakivonata, melynek címlapján e szavak olvashatók; »egy régi magyar dallam után.« E dallal legelőször Bartalus István antológiájában ismerkedtem meg s meghatott határozott, kifejező s mesterkéletlen jellegével; azonnal elláttam egy győzelmi végzet-részszel s mit sem törődve tovább egykori forradalmi szövegének jellemével, fölkértem ifj. Ábrányi Kornélt egy uj, kiválóan loyalis szöveg írására, »Éljen a király« végsorral, hogy aztán magyar »király-dalom« úgy szövegileg, mint zeneileg teljes kifejezést nyerjen.”

És ki volt a visszautasított művész? Maga Liszt Ferenc. A rossz ízű kezdés ellenére az Operaház hamarosan Gustav Mahler vezetésével kivívta, és azóta is tartja előkelő helyét a világ művészeti életében, míg maga az épület, ez a fényűző, kőbe faragott, modern (hiszen felavatásakor színháztechnikailag az egyik legmodernebb volt a világon) csoda ma is áll, és lenyűgözi az operakedvelőket, a város lakóit és a turistákat.

A díszek így is imponálóak (Fotó: Both Balázs/pestbuda)

Nyitókép: Az Operaház 1900-ban (Fotó: Fortepan)

Összesen 2 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Én már sok európai operaházban jártam, de ilyen szép, arányos egységes stílusú épületet még nem láttam. Legutóbb a bécsi Staatsoperben kellett megállapítanom, hogy az épület szépsége meg sem közelíti a Budapestit. Persze tudom, a háborúban súlyosan megsérült, de miért kellett lecsupaszítva helyreállítani a nézőteret?


A bécsi Operaház egyetlen a Budapestivel összevethető eredeti formájában látható része a főlépcsőház. Nos ez valóban szép, de építészetileg elhibázott, mert túl keskeny és túl magas. Nem olyan arányos mint az Ybl palota hasonló része.
Ezen kívül sok olyan része van az épületnek (pl. a két oldalon kinyúló éttermek), amelyek ma már a funkciójukat vesztették, hiszen az "úri közönség" ma már nem vacsorázik a korábban hosszúra nyílt, ma már rövid szünetekben.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó