2019. szeptember 23. 15:00

Végzetes volt az 1944-es év nem csak az ország, hanem a Közlekedési Múzeum számára is. A július 2-i amerikai szőnyegbombázás után ősszel, szeptember 17-én újabb bombatalálat érte az épületet, a gyűjtemény háromnegyede megsemmisült. Az 1896-os millenniumi kiállítás idején elnyert formáját pénzhiány miatt a múzeum nem kaphatta vissza, de 1966-ban a rossz minőségben helyreállított épület ismét megnyílt a közönség előtt.

Írta: Domonkos Csaba

Az évad 1944-ben  – a háború ellenére – valamennyire a megszokott módon zajlott a Közlekedési Múzeumban. Mivel akkoriban az épületben nem volt fűtés, ezért télire bezártak, és minden év májusbában nyitottak ki újra. A Pesti Hírlap1944. május 2-án  így adott hírt a nyitásról:

„A Közlekedési Múzeum május 1-én megnyílt és október végéig minden hétköznapon – hétfő kivételével – de. 9–13 óráig, du. 14,30-tól 17 óráig, vasárnapokon és ünnepnapokon de. 9–13 óráig áll a közönség rendelkezésére. A belépés díjtalan.”

1944-ben bombatalálat érte a Közlekedési Múzeumot (Fotó: Fortepan/National Archives)

Természetesen a múzeum vezetése tudatában volt annak, hogy a háború elérheti a gyűjteményt is, ezért korábban hosszabb időre bezártak, és valamennyire felkészültek egy nem várt eseményre, így sok értékes tárgyat óvóhelyre vittek. De sajnos nem minden kincset.

Az 1944-es év végzetes volt nem csak az ország, hanem a Közlekedési Múzeum számára is. Az 1944. július 2-i amerikai szőnyegbombázás félrecsúszott, és a bombák a Városligetbe csapódtak be, ekkor két bomba találta el a múzeumot. Ez még nem lett volna végzetes, de ősszel, szeptember 17-én újabb bombatalálat érte az épületet. Ez olyan jelentős károkat okozott, hogy a gyűjtemény háromnegyede elpusztult. Ezután a megmaradt darabokat is elszállították az épületből, de az ostrom és a fosztogatások tovább károsították a gyűjteményt.

A gyűjtemény háromnegyede elpusztult (Fotó: Közlekedési Múzeum archívuma)

A megmaradt darabokat az ostrom után elszállították (Fotó: Közlekedési Múzeum archívuma)

A háború után úgy tűnt, hogy a múzeum gyorsan helyreállítható lesz. Lelkes munkatársak megpróbálták menteni a menthetőt, és 1947-ben a Károlyi-palotában kiállítást rendeztek, amelyre sok régi tárgyat sikerült helyreállítani. A gyűjtemény is gyarapodott, mivel a kiállításra készült új anyagok is a múzeumba kerültek.

A régi épület 1944-ben (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívum)


Biztató volt, hogy elfogadták az intézmény új szervezeti szabályzatáti. A múzeum szervezetileg a MÁV-hoz tartozott, és 1949-ben a MÁV keretében terv is készült az épület eredeti formájában történő helyreállításáról, oly módon, hogy egy szint ráépítésével bővítették volna. A magas költségek miatt ez nem valósult meg. 

A Magyar Állam Vasúti és Közlekedésügyi csarnoka a Városligetben, a Millenniumi kiállításon 1896-ban, Klösz György felvétele (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára)

A múzeum régi épülete (Fotó: Közlekedési Múzeum archívuma)

A MÁV 1951-ben már egy Lágymányoson felépülő új épülettel számolt. Azt ugyanis, hogy a múzeumban a gyűjtemény nem fér el, már 1910-ben tudták a szakemberek, és már ekkor gondolkodtak új helyszínekben. Az új épület felépültéig 1951-ben a statikailag alig sérült régi épületet tervezték helyreállítani, de a pénzhiány ezt a tervet is a bizonytalan jövőbe tolta. Sőt 1954-ben a Fővárosi Tanács a múzeumépület teljes bontásáról döntött, amelyet meg is kezdtek.

A teljes bontást a múzeum akkori vezetőjénak, Mészáros Vincének a sajtó és a közvélemény, valamint a MÁV vezérigazgatója segítségével sikerült megakadályoznia. 

A múzeum épülete még befalazott ablakokkal 1957-ben (Fotó: Fortepan)


Ebben a környezetben nyílt meg 60 évvel ezelőtt, 1959 őszén egy érdekes kiállítás, amelynek igen beszédes volt a címe:  A Közlekedési Múzeumért. A tárlatnak az adott szomorú apropót, hogy a múzeumot 15 évvel korábban, 1944. szeptember 17-én érte súlyos bombatalálat. Ez újra ráirányította a közönség figyelmét a múzeumra.

Eddigre elkészült egy olyan helyreállítási terv, amely az 1954-es bontás után megmaradt épületrészek felhasználásával egy szerényebb múzeumépület felépítését tette lehetővé.

Azt egyébként az illetékesek sem szánták véglegesnek, ez kiderült a kiállítás megnyitóján Kossa István közlekedés- és postaügyi miniszter szavaiból, amelyet a Közlekedéstudományi Szemle 1959. évi 10-es számában megjelent „A Közlekedési Múzeumért” kiállítás című írásból idézünk: 

„Ma még nem gondolhatunk arra, hogy olyan hatalmas új múzeumot létesítsünk, amely a már most is rendelkezésre álló kiállítási anyag egyidejű, állandó bemutatására alkalmas és a közlekedés történetéről átfogó képet adó, s emellett a korszerű közlekedési technikát is szemléltető kiállítások rendezésére is lehetőséget nyújtson. A bemutatott tervek szerinti épület azonban alkalmas lesz arra, hogy itt különféle értékes és hasznos közlekedési célkiállítások kerüljenk megrendezésre.” 


A munka aránylag lassan haladt, az építkezés 1960-ban kezdődött és 1965-re fejeződött be. Az új épületben – valójában a három esztelen rombolás (a két 1944-es bombatalálat, majd az épületben nagyobb károkat okozó 1954-es bontás) maradékaként – 1966 áprilisában nyílhatott meg az addigra a MÁV felügyelete alól kikerült intézmény. 

A régi épület bejárata (Fotó: Közlekedési Múzeum archívuma)

Az „új” épület magán viselte a múlt minden problémáját, egyrészt, hogy már az eredeti felépítésekor, 1896-ban is ideiglenes épületnek szánták, illetve, hogy a felújítás az 1960-as évek színvonalán is rossz minőségben történt, így az épületet rendesen ki sem lehetett fűteni vagy ki sem lehetett szellőztetni.

A nyári hűtés szóba sem került. 1978-1987 között egy új épületszárnnyal bővült a múzeum, amelyben viszont rengeteg volt a lépcső, és az emeleten nehezebb tárgyakat elhelyezni nem igazán volt szerencsés.

Egy 1966-os kép a helyreállítási munkálatokról. A képen a múzeum dolgozói: Jánosi Sándor asztalos, folklorista, volt főcserkész (b), gróf Zichy Péter villanyszerelő (j) (Forrás:  Dr. Mészáros Vince – Dr. Mészáros Balázs: A Közlekedési Múzeum története 1942-1967 között, in: A Közlekedési Múzeum évkönyvei 10.)

A Közlekedési Múzeum erősen leromlott főépülete 2015-ben bezárt. Hosszú előkészítés után végre megvalósulhat az évszázados álom: modern, kifejezetten a múzeum céljára kialakított, nagyméretű épületet kap a Közlekedési Múzeum, amely az Északi Járműjavító hatalmas csarnokában lesz, annak teljes felújítása után.

A tervezőket nemzetközi tervpályázaton választották ki, jelenleg az előkésztő munkák zajlanak, amelynek keretében a múzeum jelentős gyűjteményfejlesztésbe kezdett. 

A napokban jelentették be, hogy két újabb ikonikus járművel, egy Ikarus 211-es és egy Ikarus 280-as busszal gazdagodott a gyűjtemény. Erről és a jövő céljairól az intézmény főigazgatója, Vitézy Dávid a következőket mondta: 

„A Közlekedési Múzeum megújítása érdekében világos gyűjteménybővítési koncepcióval rendelkezünk, melyben kiemelt célunk a hazai járműgyártás emlékeinek megőrzése és bemutatása. Most ismét két újabb Ikarus autóbusz került a gyűjteményünkbe, miközben még az idei évben további értékes járműveket tervezünk megvásárolni és gőzerővel zajlanak a restaurálási és a digitalizálási munkák is.”

A Közlekedési Múzeum egyik legújabb szerzeménye (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

 

Olvassa el korábbi cikkünket is: 120 éve nyílt meg a Közlekedési Múzeum

Nyitókép: A Magyar Állam Vasúti és Közlekedésügyi csarnok épülete a Városligetben, a Millenniumi kiállításon 1896-ban, Klösz György felvétele (Fotó: Fortepan)

Összesen 2 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


A cikk nem említi, hogy az épületet eredeti díszes formájában rekonstruálják.


Mint ahogy azt sem említi, hogy "a három esztelen rombolás" után még mindig megmaradt épületrészt most sikerült teljesen lebontani! Így már végképp nem maradt semmi az eredeti épületből, csak az üres telek.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó