2019. szeptember 12. 09:00

A Dohány utcai zsinagóga a Kárpát-medencei zsidóság legimpozánsabb épülete. Az építtető Pesti Izraelita Hitközség a bécsi Ludwig Förstert bízta meg a romantikus stílusú szakrális épület megalkotásával. Művében az osztrák tervező egyszerre alkotott újító és hagyománykövető zsinagógát.

Írta: Millisits Máté

Újító volt az öntöttvasnak a belső térben történő kiemelt alkalmazásával, hagyománykövető abban az értelemben, hogy a zsidóság közel-keleti gyökereire rámutatva, mind formai megjelenésében, mind az épület külsejének anyaghasználatában, ezt a vidéket idézte.

Budapesten található Közép-Európa egyik legnagyobb zsidó közössége. Számos kiemelkedő művészettörténeti értéket képviselő zsinagóga épült, amelyek jelentős részét még napjainkban is rendeltetésének megfelelően használják a hitközségek tagjai. A zsidóság a Kárpát-medencében, és azon belül a mai magyar fővárosban közel kétezer éve jelen van. Valószínűleg a rómaiakkal jöttek be Magyarország mai területére.

A Dohány utcai zsinagóga Magyarország egyik legjelentősebb romantikus stílusú szakrális épülete (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az ókori zsidóság emlékei a római Pannonia tartomány területéről leginkább sírkövek díszítésén és feliratain ismerhető meg. Ezek a funerális emlékek a Magyar Zsidó Múzeumban és a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatóak meg. Napjainkban, egyes magyar régészek feltételezik, hogy az aquincumi polgárváros északi temetőjében állott, egymás mellé épített két bazilikális épület zsinagóga célját szolgálta.

A középkorban és a török hódoltság korában Budán élt jelentős számú zsidó közösség, amelynek Mátyás király korában monumentális,  két hajós zsinagógájuk volt. Budának a töröktől 1686-ban az egyesült keresztény csapatok által történt visszafoglalása után, Óbudán telepedett meg jelentős zsidó lakosság.

A XIX. században Pesten a történelmi Magyarország legnagyobb izraelita felekezetű hitközsége jött létre, épületeik nemcsak a hitélet, hanem az oktatás, a kultúra szolgálatában is állottak, amelyek nagyrészt napjainkban is ellátják feladatukat.

A Dohány utcai homlokzatán héberül a Mózes II. könyvéből vett idézet olvasható, amely magyarul a következőként hangzik: „ És készítsenek számomra szentélyt, hogy közöttük lakozzam.” (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Erzsébetváros első zsinagógája a Király utcában jött létre az 1770-es években, és Sachel Márkus kereskedő házában működött; de mivel ez a megfelelő engedélyek nélkül volt fenntartva, ezért ezt a városi tanács hamar bezáratta. II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete alapján nyílt lehetőség a hitélet szabadabb gyakorlására, először kisméretű bérelt helyiségekben találkoztak a hitközség tagjai.

Pesten a különböző tiltó- és szabályzó intézkedéseket „több lépcsőben” oldották fel. A mai Erzsébet- és Terézváros területére egyre többen telepedtek le. A XIX. század hajnalán mintegy ezer fő élt itt. E lélekszám 1830-as évekre ötezer főre nőtt.


A zsinagóga 1859-ben készült el Ludwig Förster építész tervei alapján (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A nagyobb, több száz fő  befogadására alkalmas zsinagógákat az Orczy-ház monumentális épületében alakították ki.  Ez a mai Madách házak helyén álló két zsinagógának is helyet adott. Ez a ház volt a XIX. század első felében a pesti zsidó élet központja, amelyet „Judenhofnak” is neveztek.

Több óbudai kereskedőnek volt itt üzlete, a földszinten lévő kávéház fontos találkozási és üzletkötési ponttá vált. Az első, 1796-tól használt kisebb zsinagógát 1829-ben alakították át három hajós, több mint félezer embert befogadó szakrális térré Zofahl Lőrinc tervei alapján, amely az Orczy-ház 1937-ben történt lebontásáig állt fenn.

A Dohány utcai zsinagóga

A Dohány utcai zsinagóga Magyarország egyik legjelentősebb romantikus stílusú szakrális épülete, Ludwig Förster tervezte. A főhomlokzatát a két hagymakupolát idéző tornyok határozzák meg. A tornyok 43 méter magasak.

A hagymakupolát idéző tornyok 43 méter magasak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A bécsi építész nemcsak a közel-keleti formakincs alkalmazásával alkotott kiemelkedőt a Kárpát-medencei szakrális építészetben, hanem az alkalmazott építőanyagok által is újdonságok jelentek meg hazánk egyházi architektúrájában. A főhomlokzat gazdag kerámiadíszeit a kőbányai Lechner gyárban készítették.

Kőbányán, a Maglódi úton működő Lechner gyárban téglákat és építészeti kerámiákat állítottak elő. A Dohány utcai zsinagógához szükséges elemek készítése idején volt tinédzser Lechner Ödön (1845-1914), a magyar szecessziós építészet iskolateremtő mestere. Az ifjú Lechnert egész életre szólóan megérintette a zsinagógába szánt kerámiaelemek előállítási folyamata.

Amíg a kerámiaelemeket Pesten égették ki, az öntöttvas szerkezet és az orgona osztrák földön készültek. A márványmunkákat a piszkei kőbányákkal rendelkező Gerenday Antal műhelyében faragták ki.

Förster ezekkel a szavakkal indokolta meg az öntöttvas szerkezetek használatát: „… öntöttvas tartók alkalmazása a templom tetőjén és a női karzaton van bemutatva. Az áttekintést minden ülésről a legszentebb felé szabadon kell hagyni, mialatt a kőből való és befalazott pillérek ezeket elveszik, és a terem térelosztása az épületnek egy nagyobb alapfelületet, erősebb falazatot és ebből eredően nagyobb költséget kívánna meg. A könnyű és szabad formák, amelyek az öntöttvas természetességének megfelelnek, semmiféle építészeti stílusban nem hoznak olyan összhangot, mint a keletiben, és ha a vas, mint fém, fényes és világos, részben aranyozott lesz, akkor annál biztosabban harmonizál az épület jellegével. A templom egész teteje vas tartóbordákkal és közben falazott sík boltozatokkal, zsindelyekkel készül. Még az ablakok, a kandeláber és a galériák mellvédei is öntöttvasból vannak elgondolva.”

A főhomlokzat gazdag kerámiadíszeit a kőbányai Lechner gyárban készítették (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ludwig Förster (Bayreuth 1797–Gleichberg 1863) romantikus stílusban alkotó építész. Bécs főépítésze, az osztrák főváros műszaki egyetemének tanára volt. Legfontosabb alkotásai a Dohány utcai zsinagógát kivéve Bécsben épültek fel, többek között a Mariahilferstassen az evangélikus templom és az Arsenal 1849-ben, az Erzsébet híd 1854-ben, valamint a leopoldstadti zsinagóga.

Förster kiviteli terveinek elkészítésére a megbízást 1854. május 18-án kapta meg. Még azon a nyáron lebontották a felépítendő zsinagóga telkén addig álló épületet. Az építkezés öt évet vett igénybe. A munkálatokat nehezítette, hogy mivel Förster ugyanebben az időben foglalkozott a bécsi zsinagóga terveinek a véglegesítésével, többször előfordult, hogy egy-egy kivitelezési terv elkészítésével elkésett, ezért az építtető hitközség a szakrális tér befejező tervezésével Feszl Frigyest bízta meg 1857 végén. 

Így az 1859. szeptember 6-án felavatott épület az osztrák és a magyar romantikus építészet két kiváló alkotójának a keze munkáját is magán hordozza.

Az épület Dohány utcai homlokzatán héberül a Mózes II. könyvéből vett idézet olvasható, amely magyarul a következőként hangzik: „ És készítsenek számomra szentélyt, hogy közöttük lakozzam.”

A tóra felolvasására szolgáló bimba, az addig évszázadok óta szokásos középen történő elhelyezése helyett a tóraszekrény közelében lett megépítve, Feszl Frigyes tervei alapján.

A Dohány utcai zsinagóga udvara, balra a Hősök Temploma 1945-ben (Fotó: Fortepan)

A Dohány utcai épület újdonságát adta, hogy ebben a zsinagógában már felavatásakor orgona szólt. Ezt a hangszert a thüringiai Paulinzellben készítették a Schulze és Fiai orgonaüzemben,  Wöhler Gotthard tervei szerint, 2 manuállal, 38 szóló változattal. 1902-ben átépítették a pécsi Angster gyárban 44 szóló és 26 mellék változattal, 3 manuálosra, Schweida Rezső elgondolásai szerint. 1931-ben ismét átalakították Wehner Géza utasításai alapján, Rieger Ottó rákosfalvai gyárában, az akkori technika szerinti elektro-pneumatikus rendszerűre.

A hetven regiszteres, 4 manuálos hangszer 5030 síppal  Magyarország egyik legnagyobb orgonája volt. Ekkor készült a templom nyugati végfalánál, fent a távmű, negyedik manuálként. Az orgonaház nélküli hangszer – korabeli modern, de nem időtálló technikai fejlesztései miatt is – hatvan év alatt teljesen tönkrement.

A zsinagóga 1991-1996 évi nagy rekonstrukciójakor majdnem teljesen új orgonát építettek be. A régi orgonából csupán 20 sípregisztert lehetett átvenni, és annak bársonyos hangzását megőrizni. Lehotka Gábor zeneakadémiai tanár, orgonaművész elképzelései alapján, francia-romantikus stílusú hangszerként épült újjá az orgona, hagyományos, mechanikus traktúrával, 63 regiszterrel és cca. 4500 síppal.

A zsinagóga udvarának Wesselényi utcai oldalán álló, szomorúfűzfára hasonlító emlékmű egyes levelein a holocaust mártírjainak neve található (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az orgona a hatásos megszólalás érdekében magasabbra lett helyezve, ami által kiemeli, és keretbe fogja a Feszl Frigyes által tervezett tóraszekrényt. A főorgona a drezdai Jehmlich gyár 1455. számú műve. Ez a német gyár több magas technikai színvonalú orgonát épített Magyarországon, többek között Vácott és Szekszárdon is.

Scheiber Sándor, a XX. század második felének legjelentősebb tudós-tanár főrabbija az alábbi szavakkal mutatta be a fővárosi zsidóság legfontosabb hitéleti központjában szolgálatot teljesítő rabbik munkásságát.

„A zsinagógát 1859. szeptember 6-án avatta fel W. A Meisel, korábban stettini rabbi. 1866-ban magyar hitszónoknak megválasztották Kohn Sámuel kitűnő történészt. Előbb összeállította a héber kútforrásokat Magyarország történetéhez, majd megírta a magyar zsidóság történetét 1526-ig, és végül az erdélyi szombatosokét. 1870-ben a svájci Endingenből meghívták német hitszónoknak Mayer Kayserlinget, a spanyol és portugál zsidóság úttörő történetíróját. Halála után került az egyik rabbiszékbe Hevesi Simon, aki 1905-1943-ig súlyt adott a budapesti főtemplom szószékének ékesszólásával, műveltségével és emberi méltóságával.”

A Dohány utcai zsinagóga 1894 körül, Klösz György felvétele (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény)

A pesti zsidóság hitéleti szempontból az 1860-as évek végére három önálló irányzatra szakadt, a több évezredes hagyományokhoz ragaszkodó ortodoxiára, bizonyos XIX. századi újításokat elfogadó, de a hagyományokat értéként megtartó status quo ante irányzatra és az újításokat a korszellem szükséges következményének tartó neológiára.

A VII. kerületi Károly (Tanács) körút 1966-ban, szemben a Dohány utcai zsinagóga (Fotó: Fortepan)

A Dohány utcai neológ zsinagóga közelében, status quo ante szellemben épült az 1870-es években Otto Wagner (1841-1918) osztrák építész tervei alapján a Rumbach Sebestény utcai zsinagóga. A belső-erzsébetvárosi „zsinagóga háromszög” harmadik tagja a Kazinczy utcában lévő ortodox zsinagóga, amely a XX. század hajnalán készült, amelynek tervező testvérpárosa Löffler Béla és Löffler Samu.

A Dohány utcai zsinagóga nemcsak az európai zsidóság kiemelt hitéleti központja, hanem a magyar főváros kulturális életének is fontos helyszíne, ahol számos alkalommal rendeztek a helyszín szellemiségéhez méltó koncerteket.

Nyitókép: A Dohány utcai zsinagóga 1900-ban (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.137)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Érdekes látni a régi Klösz György felvételen, hogy a zsinagóga bal oldalán még nem volt utca és egy ház kapcsolódott az épülethez.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó