2019. április 29. 10:23

József nádor nevével sokszor találkozhattak már a PestBuda olvasói. Magyarország legismertebb és legnépszerűbb – sorban a 103. – nádorának kiemelkedő szerepe volt Pest és Buda, illetve az egész ország fejlesztésében, valamint a reformkori törekvések valóra váltásában. Érthető tehát, hogy 150 évvel ezelőtt szobrot állítottak neki.

Írta: Domonkos Csaba

Az 1847-ben elhunyt József nádor szobrának avatása – két évvel a kiegyezés után – valóságos népünnepéllyé vált Budapesten. Hatalmas tömeg érkezett az akkor még József térnek nevezett helyszínre, az esemény ünnepélyességéről így számolt be a Budapesti Közlöny 1869. április 26-án:

„József nádor szobra apr. 25-én lelepleztetett. A múltheti tartós esőzések után némi szorongással várta a két főváros e nap fölkeltét: aggódva és félve, nehogy a kellemetlen idő, esőzés semmivé tegye az ünnepet, melynek kegyeletes megüléséhez oly régóta, oly váró örömmel készül. De az idő a gondolható legszebb tavaszi nap volt, a kora reggel óta hullámzó nép örömére, melynek öregjei, kik még látták a boldogultat, némi büszke elégültséggel beszélték az ifjaknak, ki volt az, kinek érdemeit a hálás utód törvénybe iktatta; s melynek ifjai akármerre néznek Pesten vagy Budán, mindenütt találkoznak valamivel, mi e kiváló férfiúra emlékezteti őket.”

 A Magyarország és a Nagyvilág illusztrációja a nádor szobrának avatásáról 1869. május 9-én jelent meg

 

József nádor szobrának avatása a Vasárnapi Ujságban, 1869. május 9-én

De ki is volt ez az 1776-ban Firenzében született főherceg? I. Ferenc osztrák császár és magyar király öccse, aki Sándor Lipótot, fiatalabb bátyját, aki vegyészbalesetben váratlanul meghalt, 19 évesen követte 1795-ben helytartóként, majd 1796-ban nádorként a hivatalban. (A helytartót maga helyett a király nevezte ki, de a nádor régi magyar tisztség, amelyre az országgyűlésnek kellett megválasztania a főherceget.) 

József nádor szobra 1883-ban (Forrás: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára)

A születésekor gyakorlatilag semmilyen magyar kötődéssel nem rendelkező főhercegről a Magyarország és a Nagyvilág 1869. május 2-i száma így emlékezett: „De nemcsak e nevét viselő emlékek, hanem annyi sok minden hirdeti az ő lankadatlan munkásságát, jótékonyságait és mindenre kiterjedt figyelmét. A városligetet ő alakittatá (Nebiennel) egy díszes nagy parkká; a Margit-szigetből ő csinált kertet; az akadémiának ő volt egyik első alapitója, tízezer forinttal; a muzeum és Ludoviceum az ő pártfogolása mellett épültek: a vakok intézete az ő jószivét hirdeti; a jótékony nőegylet (elébb, mint a bécsi,) az ő buzdítására létesült, a gazdasági egylet, a kisdedóvodákat térjesztő egyesület, a Kisfaludi-Társaság, a természet-tudományi társulat , stb. mind az ő védnöksége alatt kezdtek emelkedni s kaptak nagyobb lendületet. A negyvenes éveknek csak egy országos egyesülete volt, a hires „védegylet“ (Kossuth alkotása), melyet állásánál fogva nyilvánosan nem pártolhatott; de hogy mint érzett iránta magában, bizonyítja az a nevezetes adat, hogy az egyletet betiltó bécsi parancsot nem hirdetteté ki.” 

József nádor szobra, Klösz György fotója 1890-1894 között készült (Forrás: Fortepan)

A szobor avatása körüli politikai pikantériára a Vasárnapi Ujság 1869. május 9-i számában így világított rá: „együtt ünnepelt az alkotmányossá lett király és dynastiájának több tagja, a magyar nemzeti érzületű nádor emléke iránt folyvást lelkesed nemzettel.” 

Valóban, a magyar nemzet a szívébe zárta a nádort, ahogy az még fiatal emberként szívébe zárta a nemzetet. A 20 éves fiatalember Budára költözött, megtanult magyarul, külsőségekben is kifejezte kötődését. Már igen korán, 1800-ban, amikor fiatal feleségét, a cár leányát Budára hozta, magyar díszruhában jelentek meg, és a következő fél évszázadban, 1847-ben bekövetkező haláláig előbb gyakorlatilag egyedül, majd később a nála fiatalabb társakkal, így Széchenyi Istvánnal, Kossuth Lajossal, Batthyány Lajossal szorosan karöltve dolgozott számos kezdeményezésen, legyen az politikai egyesület, árvízi mentés, árvaellátás, hídépítés vagy Pest szépítése. 

A nádor harmadik feleségével (Mária Dorottya württembergi hercegnővel) és gyermekeivel a Vasárnapi Ujság 1889. május 19-i számában

A főváros első nem egyházi témájú köztéri szobrának avatását rendkívül ünnepélyesre tervezték, hisz azon a teljes politikai elit – beleértve a királyi párt – részt vett. Ám az avatáson történt egy kis malőr:

„Az arra kirendelt egyén, ki már a fehér szij-alaku köteléket jóeleve kezében tartván, a miniszterelnök által adott intésre utasításhoz képest meg is rántotta a köteléket, de az kezében maradt, következőleg a lepel is a szobron; ekkor az illető a bajon segitni akarván, a lepel alsó részét ragadta meg, remélvén, hogy az egy rántásra lehull; azonban a lepel gyönge szövet lévén, engedett ugyan, de csak alul, a nádor szobrának csizmája táján köröskörül leszakadván, úgy, hogy a talapzat, s a szobor alja látható lön, de maga a szobor-alak láthatlanná maradt.

Itt oly jelenet adta elő magát, mely az ünnepély nagyszerűségével ellentétben áll: az egész közenség nevetésre fakadt a rendezőség, nem mondom ügyetlenségén, de vigyázatlanságán. Ekkor egy meglehetős alacsony kettős hágcsót hoztak, s egy ember szintén meglehetős rövid póznával leránczigálta a leplet” – írta a Honvéd című újság 1867. április 28-i számában. 

A nádor szobra a Vasárnapi Ujság 1876. szeptember 3-i számában

A szobor felállítására gyakorlatilag a nádor halála után azonnal közadakozás indult. A Pesti Napló az avatásról szóló beszámolójában (1869. április 26.) idézi Pest város főpolgármesterét, aki beszédében azt mondta: „Pestváros polgárai 1847. évi január hó 21-én egyesületet alakítottak, mely czéljául tűzte ki: a félszádos nádornak önkénytes ajánlatokkal gyűjtendő pénzerövel az összes lakosság nevében, valamint a tárgy fenségének, úgy a város méltóságának is megfelelő, és ennélfogva legjelesebb művészi kezek által készítendő érczemléket emelni.”

A politika azonban közbeszólt, 1849 és 1853 között szóba se jöhetett bármilyen egyesület, a megtorlás nem engedett meg ilyen tevékenységet. 1853-ban Pest városa ismét felkarolta a szobor ügyét, és 1859-re már kész is volt a szobor, Johann Halbig alkotása, amelyet eredetileg 1860 májusában szerettek volna felállítani, azonban „ez ünnepély bizonytalan időre, Ő csász. és apostoli királyi Felségének e részben bekövetkező újabb legfelsőbb elhatározásáig elhalasztatott.” 

A szobrot végül tehát 1869. április 25-én, a nádorról elnevezett téren felállították. És bár a szocialista történetfelfogásban a Habsburgok csak negatív színben jelenhettek meg, így József nádort sem lehetett hivatalosan a nemzet nagyjai közé számítani, szobrát szerencsére mégsem távolították el, és a teret sem nevezték át – igaz a Műegyetem nevéből törölték a „József nádor” megnevezést. Remélhetőleg az elmúlt 30 évben született cikkek, tanulmányok és iskolai tankönyvek e tudatos történelemhamisítást valamennyire korrigálták, és már nem mérgezi a XIX. század egyik legjelentősebb magyar politikusának emlékét. 

A nádor sírja a budai Várban (Forrás: Wikipedia) 

József nádor szobra 2018-ban (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

Nyitókép: József nádor szobra 1883-ban (Forrás: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Pest első világi, köztéri emlékműszobrát 1858-ban avatták fel a Nemzeti Színház előtt. Czélkuti Züllich Rudolf szobra Katona Józsefnek állított emléket. A következőt 1860-ban állították fel, amelyet Dunaiszky László mintázott és ez Lendvay Mártont ábrázolta.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó