2019. április 11. 09:33

„A fizika egyik fejedelme halt meg” – vélte Albert Einstein, akinek gondolata ma, száz évvel báró Eötvös Loránd halála után is helytálló. Az 1919. április 8-án elhunyt világhírű magyar tudós sokszínű életpályájának azokat a mozzanatait elevenítjük fel, amelyek Budapesthez kötődnek.

Írta: Putz Orsolya

A száz évvel ezelőtt elhunyt Eötvös Lorándot legtöbben a torziós inga feltalálójaként, vallás- és közoktatásügyi miniszterként, a Báró Eötvös József Collegium alapítójaként, illetve a korábban Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemnek nevezett intézmény névadójaként ismerik. Kevesen tudják, hogy elkötelezett természetjáró, tehetséges fotós és ígéretes fiatal versíró volt.

Budapestről Heidelbergbe

Báró Eötvös Loránd Ágoston Budapesten, a Svábhegyen született 1848. július 27-én báró Eötvös József író, politikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter és Rosty Ágnes gyermekeként. Gyermekkorában taníttatását házitanítókra bízták, akiknek sorában híres festő és jogász is szerepelt, majd tizenkét éves korában a pesti kegyesrendi iskolába íratták. Miután a piarista gimnáziumban jó eredménnyel leérettségizett, a szülei akarata és a korszellem hatására a pesti egyetem jog- és államtudományi karára iratkozott be.

Eötvös Loránd Székely Aladár felvételén 1912-ben (Forrás: Wikipédia)

Apja, aki korán felismerte fia természettudományi érdeklődését, elősegítette, hogy a jogi tanulmányaival párhuzamosan Krenner József Sándor geológustól, Than Károly kémikustól, Petzval Ottó matematikustól és Kondor Gusztáv csillagásztól természettudományi tárgyakat tanulhasson. Loránd azonban egyre inkább érezte, hogy döntenie kell a kétféle – természettudományos és jogi – hivatás között, amelyek közül az előbbit választotta.

Annak érdekében, hogy a hozzá legközelebb álló tudományágban még inkább elmélyedhessen, 1867-től a heidelbergi egyetemen folytatta tovább tanulmányait. Főtárgyként a fizikát választotta, amelynek mind az elméleti, mind a gyakorlati tanulmányozását nélkülözhetetlennek tartotta. Nagy vágya volt, hogy csatlakozzon az Északi-sarkra induló expedícióhoz, amelyről apja csak hosszasan részletezett érvekkel tudta lebeszélni.

Vissza a magyar fővárosba

A Heidelbergben töltött éveket summa cum laude minősítésű doktori fokozattal zárta le Eötvös 1870-ben, majd visszatért Budapestre. Nem sokkal hazatérése után a rezgés és a vonzás elméletinek kapcsolatát kezdte el tanulmányozni. Kutatási eredményeit A rezgési elméletből következő távolbani hatás törvényéről című dolgozatában foglalta össze.

Már a németországi tartózkodása alatt elkezdte foglalkoztatni a folyadékok felszíni felületének, az úgynevezett kapilláris felületnek a problémája. A folyadékok felszínét az egyszerűbb esetekben már korábban is meg tudták határozni elméleti úton, azonban Eötvös olyan módszer kidolgozásán fáradozott, amely ugyanezt kísérleti úton teszi lehetővé. Így született meg az Eötvös-féle reflexiós módszer, egy olyan új mérési eljárás, amely alkalmasnak bizonyult a kapilláris felületek alakjának pontos észlelésére.

A kapilláris felületek tanulmányozása során Eötvös egy érdekes jelenségre figyelt föl. Azt találta, hogy bármilyen folyadékkal kísérletezik, annak molekuláris felületi energiája mindig ugyanúgy változik a hőmérséklettel. Eredményeinek köszönhetően, azt a számot, amely megadja, hogy mennyivel változik meg a molekuláris felületi energia, ha a folyadékot egy fokkal melegítjük, Eötvös-féle állandónak nevezzük. Mivel ez az állandó független a folyadék állapotától, hőmérsékletétől és anyagi minőségétől, univerzális állandónak nevezzük – amelyből nem sok van a fizikában.

Budapesti intézményi szerepvállalások

Még ugyanabban az évben, amikor Eötvös hazatért, a Természettudományi Társulat választmányi tagjává és a társulat által közreadott közlöny szerkesztő bizottsági tagjává választották.

1871-ben a pesti egyetem magántanára, majd egy évvel később nyilvános rendes tanára lett. Mérföldkőnek számított pályáján, hogy királyi engedélyt kapott előadásainak megtartására kísérleti természettanból. Ezzel egyidejűleg az egyetem feljogosította, hogy a Jedlik Ányos vezetése alatt álló természettani szertárt a két tanár közösen használhassa.

Eötvös számára tehát minden feltétel megadatott, hogy kísérleteit elvégezhesse. Néhány évvel később Jedlik Ányos nyugdíjba vonult, akinek helyét a kísérleti fizikai tanszék élén Eötvös vette át. Később kinevezték a fizikai intézet igazgatójává, ahol haláláig dolgozott, végezte méréseit.

Mindössze huszonöt évesen a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd harmincöt évesen rendes tagjává választotta. Akadémiai székfoglalóját a következő gondolatokkal kezdte: „Ifjan, komoly akarattal, de személyes érdem nélkül törekedtem hazánk tudományos munkásságának terére lépni, s előttem minden ajtó mintegy varázsszóra megnyílt, mindenütt baráti karokra találtam, melyek első lépéseim támogatására ajánlkoztak.

A Magyar Tudományos Akadémia, amelynek Eötvös Loránd huszonöt évesen levelező tagja, harmincöt évesen rendes tagja lett, 1889-től pedig ő volt az elnöke (Forrás: mta.hu)

A szó, melynek ezt köszönhettem, boldogult atyám neve, e név, mely legnagyobb örökölt kincsem s mely folyton arra int, hogy erre munka által érdemessé váljak.” 1889-ben az MTA elnöke lett, amely tisztségről tizenhat év múlva lemondott, hogy minden idejét és energiáját gravitációs kísérleteire fordíthassa.

1894 júniusától hét hónapig az ország vallás- és közoktatásügyi minisztereként tevékenykedett, nem kis hatékonysággal. Rövid megbízása alatt intézkedései között négyszáz új népiskola létrehozásáról döntött és segített előkészíteni a zsidók teljes emancipációját.

Édesapja emlékére 1895-ben megalapította a Báró Eötvös József Collegiumot, azzal a céllal, hogy száz, nehéz anyagi helyzetű egyetemi hallgatónak ösztöndíjat biztosítson. Azon túl, hogy a fiatalok megélhetését garantálta, számos művelődési eszközzel kívánta szélesíteni a látókörüket és fejleszteni tudományos képzettségüket. A kollégiumban a diákok kiváló tanárok vezetésével magas színvonalú oktatásban részesültek.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Múzeum körúti épülete (Fotó: pestbuda.hu)

Mérések a Gellért-hegyen és a Duna közelében

Eötvös harminc éven keresztül foglalkozott a gravitációs és mágneses erőkkel: vizsgálódásai a Föld alakjára és belső szerkezetének feltárására vonatkoztak, amelyeknek kivitelezéséhez több új eszközt is készített. Ezek közül a legismertebb az Eötvös-féle torziós inga, amely lehetővé tette a gravitációs tér térbeli változásának mérését. A torziós inga fogalma korábban sem volt ismeretlen a fizikusok előtt, hiszen például Coulomb és Cavendish már létrehoztak hasonló szerkezeteket, azonban ezek nem voltak elég érzékenyek ahhoz, hogy a nehézségi erő kicsi változásait is mérni lehessen velük.

Eötvös tehát rendkívüli erőfeszítéseket tett műszerei érzékenységének fejlesztésére. Az általa készített gravitációs kompenzátor például képes volt kimutatni a Duna vízszintjének akár 1 centiméteres ingadozását is körülbelül száz méterre a Dunától.

Eötvös, hogy a nehézségi erőteret még alaposabban tanulmányozza, nemcsak laboratóriumi körülmények között, hanem a természetben is végzett méréseket. Terepmunkáját többek között a Gellért-hegyen, a Ság hegyen, a Balaton jegén és pestszentlőrinci otthonának udvarán végezte. Sikerült bebizonyítania, hogy az ingájával végzett mérési eredmények a földmérésben is hasznosíthatók.

 Eötvös a természetben is végzett méréseket, többek között a Gellért-hegyen és a Duna közelében (Fotó: pestbuda.hu)

1915-ben végezték az első sikeres olajkutatási méréseket a Morvamezőn. Az Eötvös-féle torziós inga ezt követően még évtizedekig a kőolaj és földgáz keresés meghatározó eszköze maradt, sőt még ma is használják ilyen célokra.

Eötvös Loránd sírja a Kerepesi temetőben, Stróbl Alajos alkotása (Forrás: Wikipédia)

Forrás: Fröhlich Izidor (szerk.) Báró Eötvös Loránd emlékkönyv. Budapest, MTA, 1930.

Nyitókép: Eötvös Loránd Székely Aladár felvételén 1912-ben (Forrás: Wikipédia)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó