2019. március 28. 10:40

„A magyar szabadságeszme egyik legdicsőbb apostola volt” – írta Kossuth Lajosról Hegyaljai Kiss Géza református lelkész. Bár az 1848–49-es szabadságharc vezető egyéniségének kultusza az Alföldön volt a legintenzívebb, de a reformkor kiemelkedő politikusára emlékeztető fővárosi emlékjelek mutatják, hogy Budapest is fontos helyszíne a magyar Kossuth-kultusznak. A 125 éve elhunyt Kossuth Lajosra emlékezünk, cikkünkben a kiváló hazafi életének első évtizedeivel ismerkedünk meg.

Írta: Millisits Máté

Kossuth Lajos (1802–1894) a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekvő Monokon, evangélikus családban született, és a hagyomány szerint a településhez legközelebb eső evangélikus templomban, Tállyán keresztelték meg 1802. szeptemberében. Az anyakönyv megsemmisülése miatt a keresztelőről nem maradt fenn írásos dokumentum, de Kossuth Lajos egész életében szeretettel emlékezett meg keresztelési templomáról.

Kossuth Lajos, színezett litográfia, 1848. január 1., August Prinzhofer

Kossuth Lajos életének első három évtizede Magyarország észak-keleti városaihoz kötődik.

A Kossuth család 1808-ban költözött Monokról Sátoraljaújhelyre. Ebben a zempléni városban kezdte meg Kossuth Lajos a piarista iskolában a tanulmányait, amelyet az Eperjesi Evangélikus Kollégiumban folytatott, ahol érettségi vizsgát tett. A Sárospataki Református Kollégiumban jogi ismereteket szerzett. Jogászi gyakornokként éveit előbb Eperjesen, a kerületi táblánál majd Pesten, a Kúrián töltötte 1820–1823 között.

Ügyvédi oklevelet 1824-ben szerzett, majd 1827-ben Zemplén vármegye tanácsbírája lett. Az 1820-as évek második felétől a Zemplén megyei liberális kör tagjaival kötött barátságot. A helyi polgári közösségi élet fejlesztése érdekében az 1830-as évek elején részt vett a sátoraljaújhelyi kaszinó megalakításában.

Az 1831-es Észak-Magyarországot sújtó kolerajárvány idején Kossuth Lajost a Zemplén vármegye koleraügyi biztosának nevezték ki. A következő évtől a reformjavaslatok megvitatásában vett részt, 1832. szeptemberében hangzott el beszéde a sajtószabadságról a megyegyűlésen.

Még ennek az évnek a végén Pozsonyban, az országgyűlésen vett részt, mint a parlamenti gyűlésen jelen lenni nem tudó főrendiházi tag követe. Az országgyűlésnek nem csak passzív szemlélője volt, hanem a reformkori politikai élet főhelyszínén, napi közéleti harcok részletes tudósítójává vált, az Országgyűlési Tudósítások megjelentetésével. Politikai újságírói tevékenységét 1836. júliusában a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésével folytatta.

Az Országgyűlési Tudósítások egy lapjának részlete (Forrás: Wikipédia)

A Habsburg Birodalom képviselői számára Kossuth Lajos munkássága egyre veszélyesebbé vált, így József nádor betiltotta a Törvényhatósági Tudósítások terjesztését. Kossuth a tiltásnak nem tett eleget, szerkesztőként védekezésében arra hivatkozott, hogy ha az országgyűlés alatt engedték az Országgyűlési Tudósítások terjesztését kéziratos formában, akkor most a Törvényhatósági Tudósítások, amely megyei gyűlésekről ad hírt, kéziratos formában történő nyilvánosságra hozatala sem lehetnek törvényellenesek. Kossuth Lajos újságírói tevékenységével éberen tartotta a rendi ellenzék szellemét, amelyet a Habsburg Birodalom szervei egyre nagyobb ellenérzéssel fogadtak.

Kossuth Lajos orvosi tanácsra 1837 tavaszán családjával együtt pár hetet töltött a Zugliget erdőinek sűrűjében álló Istenszeme fogadóban. A szálláshelyen a szomszédos szobát bérelte a neves irodalomtörténész Toldy Ferenc, aki tanúja volt e házban 1837. május 5-re virradó éjszakán Kossuth Lajos elfogásának, a betiltott Törvényhatósági Tudósítások szerkesztése és terjesztése miatt.

Zugliget Kossuth Lajos elfogása évében 1837-ben

Kossuth elfogásának 1999-ben felavatott emléktáblája az egykori Istensszem fogadó épületén (Fotó: Puha Titusz)

Kossuth elfogásának táblája (Fotó: Puha Titusz)

Eperjessy István 1906-ban megjelent Zugliget és vidéke című könyvében az alábbi szavakkal mutatta be Kossuth elfogását:

„… május hó 4-ről 5-re, éjjeli egy óra tájban Eötvös József királyi fiscus, egy kapitány egy strázsamesterrel és 48 gránátossal vétette körül a nyaralót és letépve Kossuthot kétségbeesett, könnybefúló családja kebléről, a budai várban, a Verbőczy utcában levő börtönbe zárták.”

A zugligeti Kussuth-szobor avatásának fényképe megjelent a Vasárnapi Ujságban 1913-ban

Az 1913-ban felavatott zugligeti  Kossuth-szobor (Fotó: Puha Titusz)

Hosszas vizsgálat után Kossuthot hűtlenségért négy évre ítélték, végül 1840. május 10-én szabadult. Az Istenszeme fogadó közelében, 1913-ban állítottak egy Kossuth mellszobrot, amelynek posztamensén a politikus  elfogását megörökítő dombormű még ma is látható a villa közelében a Mátyás király út és a Tündérhegyi út találkozásánál. A Kossuth-büszt az akkori főváros első köztéri Kossuth-szobra lett. A 1913. június 22-én felavatott alkotást Tóth István szobrászművész készítette.

Kossuth Lajos elfogását ábrázoló dombormű az 1913-ban felavatott zugligeti  Kossuth-szobor postamensén (Fotó: Puha Titusz)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Kossuth Lajos 1894. március 20-án halt meg. Dicséretes, hogy a PestBuda megemlékezik róla, még akkor is, ha ez nem 130, 131, 132 stb. éve történt. Már csak azért is, mert neki állítottak a legtöbb szobrot, az elsőt 1894. július 1-én! A főváros azonban igen csak késlekedett, mert az 1927-ben leleplezett mű a 78. volt.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó