2019. március 5. 08:30

Kétszáz évvel ezelőtt felhívásban toboroztak lakókat a mai Fehérvári út környékére, ahol 50 házhelyet osztottak ki az ott letelepedni szándékozók között. Így született meg Albertfalva.

Írta: Domonkos Csaba

Albertfalva ma már Budapest és egyben a XI. kerület jelentős városrésze. Az 1828 és 1950 között önálló település 1950. január 1. óta tartozik Budapesthez. A 131 évnyi önállóság alatt a kis egyutcás faluból egy 5000 lakosú, jelentős iparral rendelkező település lett.

Annak ellenére, hogy már a római korban és a középkorban is állt itt település, a török kor után ennek nem maradt nyoma. A török kiűzése után a terület a ráckevei uradalomhoz tartozott, amely terület Mária Krisztina főhercegnőnek – Mária Terézia királynő ötödik gyerekének – a tulajdona volt. A főhercegnő férje, Albert Kázmér szász-tescheni herceg, sok címe mellett Magyarország kormányzója is volt, aki nemcsak Magyaróvárott gazdasági iskolát alapított, de Budától délre települést is. 

Albertfalva. Erzsébet királyné út; Áll. elemi iskola és róm. kat. templom; Újtelepi részlet; Kertváros, Széchenyi István út 1940-ben (Forrás: FSZEK Budapest-Képarchívum)

A ráckevei uradalom prefektusa, Georch Illés ugyanis 1819. március elsején hirdetést jelentetett meg, amelyben a Fehérvári út mellett ötven, egyeként 384 négyszögöles telekre és házhelyre várta a betelepülőket. Az új telepet zsellérek számára szánták, azaz nagyobb úrbéri terület nem járt hozzá. Ekkor zselléreknek nevezték azon személyeket, akik 1/8 jobbágyteleknél kisebb úrbéri telken gazdálkodtak. 
A felhívásra a környékbeli német településekről költöztek be az első lakók. Az első gyermeket négy évvel később anyakönyvezték, és 1828-ban már iskolája is volt a településnek, amely intézmény ma is működik, természetesen nem ugyanabban az épületben. 


Római katolikus templom, községháza, ált. elemi népiskola és az Árpád út Albertfalván 1943-ban (Forrás: FSZEK Budapest-Képarchívum)

A falut az első három évben szinte félévente másként hívták, ugyanis kezdetben Lerchenfeldnek, (Pacsirtaföld), majd Theresienfeldnek – nyilván Mária Terézia után –, később a szász hercegre utalva Sachenfeldnek hívták. A végleges nevét 1822-ben Albert herceg halálakor kapta, akkor németül Albertdorfnak kezdték hívni, azaz magyarul Albertfalvának. 

A gyors növekedést az 1838-as árvíz kissé megakasztotta, ugyanis a keleti részeken pusztított leginkább az ár. Az árvíz után hamar újra megindult a növekedés, 1856-ban már 299 fő lakott itt, 1864-ben pedig 340.

A Fehérvári út környékén ma is álló földszintes házakból álló lakótelep egyik utcája 1943-ban (Forrás: FSZEK Budapest-Képarchívum)

A XIX. században jelentős asztalosipar bontakozott ki a településen. Az első itteni iparos céhet már 1819-ben megalapították, és 1854-től már Asztalos Céh is működött. 1886-ban asztalos ipartestület alakult. Az itteni jelentős faiparnak érdekes következménye lett, ugyanis itt alakult ki az I. világháború alatt a Monarchia egyik legnagyobb repülőgépgyára. (A repülőgépgyár csarnoka a mai napig megmaradt.) A repülők törzse, szárnya ekkor még leginkább fából készült, amelyre vízhatlan ponyvát feszítettek, így a repülőgépgyártásra a gépészek mellett elsősorban asztalosokra volt szükség.

1904-től HÉV járt erre, 1910-től volt villanyvilágítás és 1915-ben pedig vezetékes vízhálózat létesült.1929-ben épült meg az OTI telep, amely jellegzetes félkör íves homlokzatú egy- és kétszintes házakból áll. E nagyszabású fejlesztés akkoriban kiegészült egy új iskolaépülettel, amely ma is áll. 

A Szent Mihály plébániatemplomot 1941-ben szentelték fel (Forrás: Albertfalvi Szent Mihály Plébánia)

1941-ben szentelték fel a Szent Mihály templomot. Az Albertfalva utcában álló egyhajós, csúcsíves épületet Lechner Jenő és fia tervezte. A templom a modern és az archaikus határán egyensúlyoz – mesterien keveri a kettőt. A tetőszerkezetet a vasbeton keretszerkezet tartja, míg a festet üvegablakokkal tagolt fal téglából épült. A Szűz Mária oltárkép Ungvári Sándor alkotása, és 1938-ban, a Hősök terei oltár dísze volt.

1950-től a település arculatát a budapesti városfejlesztés határozta meg, a csatlakozás után azonnal lakótelep-építés kezdődött – természetesen még nem paneles technológiával. A panelházak építése 46 éve indult meg a városnak ezen a részén, ekkor a régi fő utca épületeit lebontották. A nagyarányú lakásépítésnek köszönhetően a lakosság, amely 1949-ben 5200 fő volt, azóta megsokszorozódott. A panelek mellett számos újabb ipari üzem is idetelepült a XX. század második felében, amelyek azonban a rendszerváltást követően, a XI. kerület déli részének átalakulásával együtt, jórészt lassan elköltöztek. 

Albertfalva 1960-ban. Jobbra az egykori HÉV vágányai (Forrás: Fortepan)

A mai Albertfalva ápolja hagyományait, helytörténeti múzeuma, közösségi háza, civil szervezetei és iskolái nagy gonddal őrzik az elmúlt 200 év emlékeit, amelyet idén számos rendezvény keretén belül mutatnak meg a nagyközönségnek. 

Nyitókép: A Gyékényes utcai tisztviseőtelep jellegzetes házai (Forrás: Wikipedia) 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó