2019. február 6. 18:13

Egész Budapestet megdöbbentette, amikor 25 évvel ezelőtt, 1994. február 4-én összedőlt az Ó utca 24. számú ház.

Írta: Domonkos Csaba

„Péntek délelőtt a főváros Ó utca 24. szám alatti lakóházában épületomlás történt. A 31 lakásos társasházban – háromemeletnyi mélységben – hét lakás omlott össze. Lapzártáig egy ötven év körüli nő holttestét szabadították ki a tűzoltók a romok alól, de feltételezések szerint a tragédiának több áldozata is van. A tűzoltók és a polgári védelmi parancsnokság emberei nagy erőkkel dolgoznak a romok eltakarításán. Két sebesültet a mentők elszállítottak, állapotuk nem súlyos. Az épületomlás – csaknem bizonyosra vehetően – statikai okokra vezethető vissza. A ház egyébként már százéves.” – írta másnap reggel, 1994. február 5-én a Népszabadság. Szerencsére a lapnak nem lett igaza, több halálos áldozat nem került elő, a cikkben is említett, a valóságban 43 éves nőn kívül.

A ház romjai a Népszabadság című napilap korabeli fotóján (1994)

Lantos Péter: A budapesti VI. kerületi Ó utca 24. problémái jogi és történeti szempontból (Az Egri Nyári Egyetem előadásai, 1994)

Az egyik túlélő szemtanú, Krezinger György így mesélte el a Népszabadság riporterének a tragédiát: „A gyerek játszott, én tettem a dolgom. Egyszer csak minden előzmény nélkül megrázkódtak a falak, és hatalmas robajlás hallatszott. Kirohantam a körfolyosóra, de a porfelhőtől nem láttam semmit. Leszakadt a fal, üvöltötte két első emeleti lakó. A harmadik emeleti ismerősöm önkívületi állapotban volt: a födémmel együtt szakadt le a felesége. Úgy kellett lefogni, nehogy utána ugorjon. A bejárati ajtójától egy méterre a nagy semmi - a földszintig le lehetett látni: gerendák, falak, törmelék. Azt kiabáltam, hogy mindenki öltözzön fel, zárja el a gázt, a villanyt és a hátsó lépcsőn menjünk kifelé. Szerencsére működött a telefon, azonnal hívtam a mentőket. Robbanást senki nem hallott, az omlást más okozhatta.” 

Az épület összeomlása több problémára is rávilágított. A ház igazi budapesti „vegyes saláta” volt. A korábbi „tanácsi” lakásokat 1992-ben privatizálták, és a 29 lakásból 22-öt a bent lakók megvásároltak, a többi önkormányzatai tulajdonban maradt. A pincét még a privatizáció előtt egy szövetkezet bérelte, amely azt egy albérlő cégnek adta ki, akik komoly átalakításokba kezdtek. Anélkül, hogy az épület valódi állapotáról tudtak volna. Igaz, a lakók sem voltak tisztában, hogy milyen is a megvásárolt lakásuk valódi állapota. 

A Népszabadság című napilap cikke három és fél évvel évvel készült az omlás után, és még ilyen állapotban volt a ház

Nagyon sokan attól tartottak, hogy nem egyedi eset lesz ebből az omlásból, hanem ez csak az első a rossz állapotú budapesti házak összeomlásában. A házakat sokszor úgy vásárolták meg, és vállaltak  komoly anyagi terheket a bent lakók, hogy előtte lakástulajdonosi tapasztalatuk nem volt, és tartalékkal sem rendelkeztek arra az esetre, ha az épület komolyabb felújításra szorul. (Még az ezredforduló után sem volt egyértelmű, sok korábban állami tulajdonú épület új tulajdonosának, hogy meddig terjed a felelősségük. Számos alkalommal akkor döbbentek rá pl., hogy a társasházzá alakult egykori bérház közös gépészeti berendezéseinek javíttatása is az ő dolguk, amikor valami baj történt, és a korábbi tulajdonos, az önkormányzat nem vagy csak szociális alapon adott támogatást.)

Az önkormányzatok szabadulni akartak a lakásoktól, a lakók pedig jóval a piaci ár alatt, kedvezményes fizetési feltételekkel válhattak tulajdonossá. Nem kevés épületről volt szó, hiszen csak az Ó utcai tragédiában érintett VI. kerületben 26000 lakás volt található az 1990-es évek elején, amely gyakorlatilag mind tanácsi, majd önkormányzati tulajdon volt, és amelyből 1994-ig 10 ezret el is adtak. Sőt, ekkor a bérlakások háromnegyedét tervezték eladni. 

A leomlott ház helyére épült szálloda (Fotó: Kozics Júlia)

A Lakásbérlők Országos Egyesületének elnöke, Battha Pál ezért a Magyar Nemzet 1994. február 10-i számában az idő szorításában is vergődő bérlők jobb tájékoztatást kérte számon: „A bérlőknek határozottabban kellene fellépniük azért, hogy teljes körű információkat kapjanak. (…) A korábbinál is liberálisabb fizetési feltételek mellett könnyű visszariasztani az ellentmondókat, hiszen az idő múlásával egyre kedvezőtlenebbek a vásárlási feltételek.”

A házomlás károsultjai kártérítést, vagy, amennyiben még önkormányzati épületben laktak, másik lakást kaptak, a házat lezárták és természetesen nyomozás indult. A vizsgálatok kiderítették, hogy bár az épület – hasonlóan a Belváros több hasonló korú, sokáig tanácsi tulajdonú épületéhez – rossz állapotban volt, de nem ez okozta a tragédiát, hanem emberi mulasztás. Az omlást egy, a pincében folyó építkezés okozta, amelynek során megbontottak egy statikailag fontos falat. (Sajnos nem ez volt az egyetlen ilyen okra visszavezethető épületomlás a fővárosban.)

Az ügyben végül jogerős bírósági ítélet született 5 évvel később, amelyben elitélték a ház műszaki ellenőrét és a közös képviselőt, de a bontást végzőket nem, mert egyszerűen nem tudhatták, mivel járhatnak a munkálatok. A közös képviselőnek és az ellenőrnek azt rótta fel a bíróság, hogy annak ellenére sem tettek semmit, hogy a lakók már napokkal korábban jelezték, hogy a lakásokban repedések jelentek meg. A romos épület maradványait 2003-ban bontották el, a helyén ma új épület áll. 

Összesen 4 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Azóta sem hallottunk olyan megnyugtató hírt, hogy a régi házakat szisztematikusan felmérik melyik az a ház amelyiknél omlásveszély, vagy jelentős károsodás (vizesedés, stb.) miatt ki kell adni a bontási rendeletet.


Milyen bontási rendeletet? Ami rossz állapotban van azt fel kell újítani. Ha nincs rá pénze az ott lakóknak, akkor végezze el az állam, majd terhelje rá a lakók ingatlanjaira, max az ingatlan értékéig! Ha ez nem akarja a tulaj, költözzön el onnan! Persze amit itt leírtam, a rossz állapotú de valaha szép épületekre vonatkozik!

Válaszok:

Pont az ilyen értetlen és tudatlan emberek miatt van baj. Mindenhol a világon hivatalból elrendelik az életveszélyes épületek bontását a tulajdonos akarata ellenére is.


Tisztelt Urmanczy! Kedves Sándor! A társasházakat 25-29 éve alakították (1990-1995 év közt nagyrészt), azóta a társasházi tulajdonosi közösség a felelős, a közös képviselet, társasház kezelő javaslatára dönthetnek az elvégzendő műszaki felmérésekről, karbantartásokról, felújításokról (közgyűlés előtt javaslatokat tehetnek ill közgyűlésen az egyebekben rögzítheti az estleges felmerült problémákat). Minden társasházban a tulajdonosok elemi érdeke, hogy környezetükre, felújítás, lakás átépítés FIGYELJENEK! A pincékben végzett főfalak bontása, az emeleteken szintén falak kiemelése stb feltétlenül figyelemmel kísérendő! A társasház kezelőt a jelentős problémákról ajánlott, tértivevényes levélben értesítsék. NE NYAFOGJANAK A KÖZGYŰLÉSEKEN! Határozott probléma felvetés, határozott megoldást eredményez(het)!



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó